Túl az Óperencián

A Grönlandon négyezer évvel ezelőtt élt őseszkimó, Inuk genetikai állománya jobban hasonlít a mai kelet-szibériai lakosságéra, mint a jelenlegi grönlandi eszkimókéra, az inuitokéra – tárta fel a Nature-ben Eske Willerslev dán paleogenetikus és kutatócsoportja. Ez a felfedezés egyszerre két korábbi népvándorlási teóriát cáfolhat. Egyrészt azt, amely szerint az amerikai őslakosság felmenőinek utolsó képviselői legkésőbb 6-8 ezer évvel ezelőtt keltek át – többnyire száraz lábbal – a Szibéria és Alaszka közötti Bering-szoroson. A leletek szerint ugyanis Inuk ősei – a mintegy 2800 évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt saqqaq kultúra megalapítói – „alig” 5000 éve keltek útra Ázsiából. Másrészt az őseszkimó DNS-e ellentmondani látszik a Grönland benépesedésére kidolgozott alternatív forgatókönyvnek is – magyarázza Kordos László paleontológus. E szerint a Grönlandra később betelepült őslakosok nem ázsiai, hanem észak-európai eredetűek, tehát az Atlanti-óceánon vagy a Jeges-tengeren keltek át az Újvilágba. Inuk örökítőanyagának a szibériai rokonságra utaló kódjai ezt is cáfolják. Nem ez lenne egyébként az első eset, amikor az emberiség történetének nagy népvándorlásairól alkotott korábbi elméleteket a teljes vagy részleges géntérképezés adta bizonyítékokkal próbálják összevetni. Más kérdés – int óvatosságra Kordos professzor –, hogy egyetlen paleoeszkimó DNS-e még nem feltétlenül perdöntő bizonyíték.