Stílusosan választottak a vasárnapi Los Angeles-i Oscar-gála zenei szerkesztői. Amikor a köszönőbeszédet és a tapsvihart követően, kezében A bombák földjén című alkotásáért a legjobb rendezőnek járó aranyozott szoborral, Kathryn Bigelow kivonult a színfalak mögé, az 1970-es évek feminista himnusza, az ausztrál származású Helen Reddy énekelte I Am Woman dallama kísérte. A címkét elutasítja ugyan, mégis ő lett az első nő az Oscar-díjak 82 éves történetében, akit a legfontosabbnak tartott elismeréssel honoráltak.
Az 58 éves, Kaliforniában született Bigelow, aki New Yorkban Susan Sontagnál hallgatott filmesztétikát, csupán a negyedik nő volt a sorban, akit egyáltalán jelöltek legjobb rendezőnek. Az úttörő szerepet a svájci születésű olasz filmes, Lina Wertmüller játszotta, ő 1976-ban a Hétszépségű Pasqualino című filmjéért került a kiválasztottak közé. További 18 évet kellett várni, mire az új-zélandi származású Jane Campion követte a Zongoraleckével. Ő éppúgy üres kézzel távozott a gáláról, mint tíz évre rá Sofia Coppola, akit az Elveszett jelentésért jelöltek. Harcos feministák szerint egyébként Bigelow valójában csak a második „igazi” versenyző a sorban, mivel Wertmüller a mentorának, Federico Fellininek, Sofia Coppola pedig apja, Francis Ford Coppola nevének köszönhette a megtiszteltetést. Európában sem vághatnak fel, a cannes-i filmfesztivál Arany Pálmájával eddig csak egyetlen rendezőnőt jutalmaztak, éppen Campiont a Zongoraleckéért.
A filmtörténészek az alkalomra előástak olyan eseteket az Oscar-díj történetéből, amikor szerintük méltatlanul mellőzték a gyengébbnek mondott nem kamera mögött dirigáló képviselőit. Háromszor is előfordult, hogy egyszerre jelölést kapott egy rendezőnő filmje, a mozi forgatókönyvírója és valamelyik szereplője, de maga a rendező nem: az Egy kisebb isten gyermekei (Randa Haines, 1986), az Ébredések (Penny Marshall, 1990) és a Hullámok hercege (Barbra Streisand, 1991). Mint Streisand annak idején keserűen megjegyezte, Hollywoodban még nem bontották le a nők számára áttörhetetlen celluloidplafont. Némi fájdalomdíjként vasárnap ő adhatta át az Oscar-szobrot Bigelow-nak.
Nem csoda, ha férfiuralomról beszélnek az amerikai filmiparban. A Los Angeles Times amerikai napilap idéz egy elemzést, amely a 2007-ben az USA és Kanada mozipénztárainál legtöbb bevételt hozó száz filmet vizsgálta. A rendezők 2,7 százaléka volt nő, de arányuk a forgatókönyvírók között is csak 11,2, a producereknél pedig 20,5 százalék volt, miközben a népességben 51 százalékos a súlyuk. A San Diegó-i állami egyetem tanulmánya szerint negyedszázada 7–9 százalék között mozog a 250 legsikeresebb amerikai filmet dirigálók körében a nők aránya, ami csak a producerek, a forgatókönyvírók, az operatőrök és a vágók beszámításával kúszik fel 16 százalékra. Más a helyzet, ha a vásznon kell domborítani. A 2007-es termés 27 százalékában tűntek fel lengén öltözött, 21,8 százalékában pedig mérsékelt meztelenséget mutató nők, míg a férfiaknál az arány 4,6, illetve 6,6 százalék volt.
A nők csak elvétve kerülnek rendezőként százmillió dollárt elérő költségvetésű szuperprodukciók közelébe. Hozzájuk még – például Nora Ephron vagy Nancy Meyers révén – elsősorban a romantikus komédiák kötődnek, nem pedig akció- vagy katasztrófafilmek. A Földre leselkedő üstökös jelentette veszélyről szóló Deep Impactet jegyző Mimi Leder mellett éppen Bigelow volt ebben is a kivétel. Már az 1991-es – Keanu Reeves és a nemrég elhunyt Patrick Swayze főszereplésével, volt férje, a most az Avatarral alulmaradt James Cameron producerkedése mellett készült – Holtpont című filmje sodró lendületű alkotás volt. Majdnem beletörött viszont a bicskája a 2002-es, egy orosz nukleáris meghajtású tengeralattjáró balesetéről forgatott Atomcsapdába. Ennek kritikai és anyagi bukása nemcsak a főszereplő Harrison Ford, de Bigelow presztízsét is a mélybe rántotta. Nőtársai itt is diszkriminációt látnak, hiszen hasonló fiaskót férfi kollégáinak könnyebben megbocsátanak, míg Bigelow csak 2007-ben kezdhetett neki – jórészt francia pénzből – a most Oscarral jutalmazott A bombák földjén forgatásának. A film 15 millió dollárból készült, és eddig világszerte 21,4 milliót hozott, amivel a Hollywood modern történetében a legjobb alkotás címét kiérdemlők között a legkevesebb pénzt fialta.
NAGY GÁBOR
