„Kaszinó nélkül nem megy” – üzente a szlovák hírügynökségen keresztül Zászlós Gábor, a TriGránit-csoport szlovák leányvállalatának elnöke az általuk tervezett pozsonyi megaberuházás ellenzőinek. Demján Sándor cége – amely Szlovákiában azzal vált ismertté, hogy a kilencvenes évek közepén a Meciar-kormányt övező általános beruházói bizalmatlanság dacára megépítette az ország első komoly bevásárlóközpontját, a pozsonyi Pólus Centert – tavaly október közepén jelentette be, hogy Metropolis néven 1,5 milliárd eurós beruházással 1,2 millió négyzetméteres, 10 ezer munkahelyet adó és évi 5 millió látogatót vonzó szórakoztatóközpont építésére készül. Ehhez ideális helyszínt talált: Pozsonynak a Duna jobb partján található, Ligetfalu nevű lakótelepe és a szintén a szlovák főváros közigazgatásához tartozó Horvátjárfalu község között, a Magyarország, Ausztria és Csehország felé vezető autópályák kereszteződésében, kocsival fél órára Bécstől és húsz percre a schwechati repülőtértől.
Mindeddig úgy tűnt, Demjánékat semmi sem állíthatja meg; az őszi bejelentést ugyanis két évig tartó konzultáció előzte meg a szlovák kormánnyal. A várt adóbevételek miatt a projekt olyan erős politikai támogatottságot élvezett, hogy a szlovák parlament még a hazárdjátékokról szóló törvényt is módosította, kedvezőbb feltételeket szabva az üdülőközpontokban működő, ötvennél több játékasztalt vagy ötszáznál több nyerőautomatát üzemeltető kaszinók számára. Míg a kisebbek csak tízéves működési engedélyt kapnak, a nagyoké harminc évre szól, és üzemeltetőiknek 27 százalék helyett csak 8 százalékos adót kell fizetniük.
A kezdeti lelkesedés elmúltával azonban a beruházás sorsa valamelyest bizonytalanná vált, annak ellenére, hogy a projekt iránt a világ legnagyobb kaszinótársasága, a Harrah's Entertainment érdeklődik. A környéken élő túzokpopuláció sorsa miatt aggódó környezetvédők tiltakozása egyelőre elmaradt, aktivizálódtak viszont a helyi politikusok és civil szervezetek. A sort Andrej Durkovsky pozsonyi főpolgármester és a mögötte álló Kereszténydemokrata Mozgalom nyitotta meg, erkölcstelennek és a bűn melegágyának nevezve a kaszinót. E hangzatos érvekre a katolikus egyház is ráharapott, s már a templomokban és az egyházi iskolákban terjeszti a beruházás ellen indított petíciót, amely eddig 60 ezer aláírást tartalmaz.
Nem nagyon örülnek az elképzelésnek az érintett önkormányzatok sem. A 113 ezer lakosú Ligetfalun lapzártánk óráiban úgy döntöttek, elutasítják a tervet, és nem ajánlják a munka folytatását. Az 1400 lakosú Horvátjárfalu önkormányzata már korábban így határozott. Az ott élők általánosságban is dühösek a külvilágra. Az államra azért, mert a Magyarországra vezető autópálya mentén nem építtetett zajcsökkentő falat, a fővárosra pedig azért, mert a közelmúltban úgy módosította a területrendezési tervet, hogy a falu mellett annak lélekszámát húsz éven belül megtízszerező építkezések kezdődhetnek el.
Az indulatok egyre hevesebbek, miközben a TriGránit-beruházás engedélyezési eljárása még viszonylag az elején tart. Az első hivatali csata a területrendezési terv módosítása körül folyik. Ez a fővárosi közgyűlés hatásköre, az egyes városrészek véleménye jogi szempontból csak ajánlás. A TriGránit számára kedvező döntéshez a 80 tagú közgyűlésben 48 szavazatra van szükség. A beruházást ellenző kereszténydemokrata pártoknak 28 szavazatuk van, így a mérleg nyelvét a korábban a Szlovák Kereszténydemokrata Unió–Demokrata Pártból kiszakadt, 31 tagú Polgári Klub képezi, amely egyelőre semleges álláspontra helyezkedett. Patthelyzet esetén a beruházó kénytelen lesz megvárni az ősszel esedékes önkormányzati választásokat.
Demjánék mindenesetre fölöttébb magabiztosak. Zászlós nyilatkozata szerint a kaszinó megépítéséhez már megvan a megfelelő terület, átminősítésre csak a szintén tervezett konferencia-, bevásárló- és szórakoztatóközpont, élményfürdő, golfpálya, valamint a 3600 lakásos lakópark felépítéséhez van szükségük, amelyekkel a beruházás összértéke az 5 milliárd eurót is elérheti. A TriGránit saját bevallása szerint a negyven szükséges engedély közül tucatnyit már beszerzett; ezek között a környezeti hatásvizsgálat egyelőre nem szerepel, sőt az eddigi két, viharosra sikeredett nyilvános meghallgatás alapján a lista valószínűleg a Metropolis szociológiai hatásait vizsgáló tanulmánnyal is kiegészül.
Szlovák banki elemzők egyelőre azt is nehezen értik, hogyan talál valaki finanszírozási forrást egy ilyen mértékű szlovákiai beruházáshoz. A töprengésre az ad okot, hogy a gazdasági válság kitörése után a TriGránit Pozsonyban leállította a Lakeside Park és a Millenium Tower III elnevezésű ingatlanfejlesztési projektjeit. Megfelelő banki háttér hiányában a közelmúltban Magyarországon is elhalasztott több nagyberuházást a TriGránit: 2008 végén jelentette be, hogy felfüggeszti a Millenniumi Városközpontba tervezett szálloda, valamint a WestEnd második ütemének építését is. Zágrábban viszont jól halad a 175 ezer négyzetméteres Arena Centar kivitelezése, a 244 millió eurós beruházáson a kivitelező horvát cégek néhány hetet még nyertek is.
A cég jelenleg is gond nélkül képes a térségben – Krakkóban, Zágrábban és Budapesten – folyamatban lévő projektjeihez szükséges egymilliárd euró előteremtésére – nyilatkozta tavaly ősszel a Hospodárske noviny napilapban Simon Bayley, a TriGránit igazgatója. A jelek szerint némi készpénz azért a PropertyEU ingatlanpiaci szaklap által a fejlesztések értéke alapján a minap a negyedik helyre rangsorolt TriGránitnak is jól jönne: alighogy átadta, máris szabadulna a krakkói Bonarka City Center nevű bevásárlóközpont 50 százalékos tulajdonrészétől, hogy az eladásból várható 200 millió eurót egyéb beruházásaira költse.
TUBA LAJOS / POZSONY
