Fegyver nélkül el sem tudja képzelni az életét, az utóbbi időben alighanem többet szerepelt vadászmagazinok oldalain, mint üzleti lapokban – egyebek közt így jellemzik ismerősei Vlagyimir Liszint, a Novolipecki Kohászati Kombinát (NLMK) fő tulajdonosát, aki 18,8 milliárd dollárnyira becsült vagyonával az első helyre került az orosz mágnások legfrissebb listáján (HVG, 2010. február 20.). Noha a sportlövészetért rajongó, 54 éves üzletember már három éve szerepel az élbolyban, a rangsor készítői, a moszkvai Finansz pénzügyi hetilap munkatársai is meglepődtek a friss eredményen. Liszin ugyanis – szemben a dobogón vele osztozó Roman Abramoviccsal, a londoni Chelsea futballklub tulajdonosával vagy a fényűző partijairól is ismert tavalyi listavezetővel, Mihail Prohorovval – a nyilvánosságot kerülő, csendes oligarchák közé tartozik.
Mindeközben céltudatosan építi 70 ezer embert foglalkoztató üzleti birodalmát, amely tavaly összesen 10,6 millió tonna acélt állított elő. A harmadik legnagyobb orosz kohászati társaságként az NLMK nem annyira mennyiségi, mint inkább minőségi mutatóival tarol: hatékonyságban országos szinten az élen, sőt világviszonylatban is az elsők között áll, ami Liszin hozzáértésének köszönhető. A milliárdos ugyanis a műszaki és a gazdasági tudományok doktora, és csaknem ötven, a kohászathoz kapcsolódó találmány fűződik a nevéhez. 1975-ben a nyugat-szibériai kuznyecki szénmedencében bányalakatosként kezdte, majd kohómérnöki diplomát szerzett. 1989-ben a kazahsztáni Karaganda kohászati kombinátjának vezérigazgató-helyettese lett. Főnöke Oleg Szoszkovec volt, aki a Szovjetunió utolsó kohászati minisztereként, majd a független Oroszország kormányának elnökhelyetteseként – bár Liszin ezt tagadja – állítólag később is egyengette a pályáját.
Egyes hírek szerint Szoszkovec közvetítésével került a veszteségesen működő orosz kohászati cégekből a korszak zavaros viszonyait kihasználva komoly hasznot húzó, angol nevük ellenére orosz Trans Commodities, majd a Trans World Group (TWG) társasághoz. Ezek nyersanyag fejében készterméket kaptak, és azt nyomban exportálták, megkerülve a vámfizetést. Annak idején a TWG-nek dolgozott a később az alumíniumipar urává lett, a Finansz friss listáján hatodik Oleg Gyeripaszka és a rangsorban most 26. helyezett rézipari mágnás, Iszkander Mahmudov is. A cég egy taskenti származású testvérpár, Mihail és Lev Csernoj ellenőrzése alatt állt, és igencsak rossz hírűvé vált, amikor 1995-ben ismeretlen tettesek megöltek több, a kohászatban érdekelt üzletembert.
Liszin még a TWG-nél volt, amikor szemet vetett az NLMK-ra. Előbb 13 százalékot szerzett a cégnél, majd 1998-ban többségi tulajdonos lett, mintegy 200 millió dollárért kivásárolva a magyar származású amerikai milliárdos, Soros György és a dúsgazdag új-zélandi testvérpár, Richard és Christopher Chandler 25-25 százalékos részesedését. A Forbes amerikai gazdasági magazin értesülése szerint ebben az ügyletben még segítette az azóta ugyancsak a békés oligarchák sorába integrálódott Vlagyimir Potanyin, utóbb viszont már vele vívott kemény csatát Csernojék 34 százalékos részvénycsomagjáért. Liszin végül becslések szerint 180 millió dollárért megvette ezt az üzletrészt is, azaz nem egészen 400 millióért hozzájutott az egész NLMK-hoz, amely 2004-ben már 370 milliós osztalékot hozott neki.
Liszin nem nagyon terjeszkedett más ágazatokban. Csak a Zenit bankban szerzett három éve 14 százalékot és a médiaüzletbe kóstolt bele: 2001-ben megalapította a Gazeta című napilapot, tavaly pedig megvette azt a céget, amelynek fő eleme a Business FM gazdasági rádió. Amúgy főleg az NLMK korszerűsítésére és háttérbázisára koncentrált. A cégcsoport ma már nemcsak példásan alacsony önköltséggel dolgozik, hanem csaknem teljesen önellátó is: vasérc- és szénbányát, kokszolóüzemet, erőművet, az export megkönnyítésére tengeri kikötőket, valamint folyami szállítóflottát működtet, sőt Dániában és az USA-ban is van vállalata, miközben adósságállománya viszonylag alacsony, 1,1 milliárd dollár. Így aztán a válságot is könnyebben viselte, mint a nehézipar általában. A moszkvai és 2005 óta a londoni tőzsdén is forgó részvényeinek árfolyama az egy évvel ezelőttihez képest megduplázódott.
A nős, háromgyermekes milliárdos, aki szereti a jó szivarokat, az utóbbi években csak kétszer került a bulvárlapok hasábjaira. Előbb 2005 végén, amikor híre ment, hogy 6,8 millió fontért megvett egy skóciai kastélyt, majd azért, mert 50. születésnapi partiján a brit rocksztár, Sting lépett fel, a hírek szerint egymillió dollárért. Amúgy a botrányokat éppen úgy kerüli, mint a politikát. Sosem megy szembe a Kremllel, írják róla az elemzők, akik szerint ennek is köszönheti pazar üzleti karrierjét.
Igaz, a Moszkvától 400 kilométerre délkeletre fekvő, félmilliós Lipeckben – mint a Finansz fogalmazott – „császár és isten”. Cégei különböző becslések szerint a megye adóbevételeinek 60-70 százalékát fizetik, lakásépítéssel is foglalkoznak, kézben tartják az energiaellátást, a helyi rádiót és tévét is. Egy alkalommal még a kormányzói széket is megpályázta, igaz, visszalépett, mint ahogyan öt éve attól a szándékától is elállt, hogy az orosz olimpiai bizottság elnökévé választassa magát, utat nyitva ezzel a későbbi befutónak, az akkor még államfő Vlagyimir Putyin emberének tartott Leonyid Tyagacsovnak.
Kevésbé engedékeny viszont szenvedélyét, a koronglövészetet illetően, amelyből 47 évesen a sport mestere minősítést is megszerezte, és az orosz szövetség után tavaly ő került az Európai Sportlövő Konföderáció élére is. Lipeckben és Moszkva mellett lövészklubot építtetett, és komolyan hozzájárul a sportág finanszírozásához. Igaz, hobbijából üzletet is csinál: az ő ellenőrzése alatt áll az a tulai kft, amely lőszereket szállít a szövetségnek, a lövészethez szükséges korongokat pedig egyedül az NLMK gyártja Oroszországban.
POÓR CSABA / MOSZKVA
