Mintha az időjárás is rasszista lenne, árvizek idején a tudósításokban egyszer csak előbukkan az elfelejtett Magyarország. Rettenetes házakban élő szerencsétlenek, többnyire romák jelennek meg a médiában, amikor kétségbeesetten próbálják menteni szegényes otthonaikat. Páriák, akik segítségért esedeznek. A legutóbbi árvízi tudósításokban gyakran szerepelt a Borsod megyei Boldva község cigánytelepe, amelyet – mint évek óta rendszeresen – ezúttal is elöntött a pöcegödrök tartalmával keveredett szennyes ár. A sajtó közreadott egy térképet is „a leginkább veszélyeztetett területekről”, amely történetesen Északkelet-Magyarország leghátrányosabb helyzetű térsége, közepén a Csereháttal, a feladott országrésszel.
Áradások mindig is voltak, és – mint ezt jó ideje tudni lehet – évről évre gyakoribbak és pusztítóbbak lesznek. Csakhogy a szerencsétleneket szántszándékkal szorították ki az áradással egyre inkább fenyegetett területekre. A kirekesztés és a nemzeti önsorsrontás egyik legsúlyosabb megnyilvánulása, hogy az utóbbi években a sok millió forintos állami támogatással elkészült „szocpolos házak” jelentős része nemcsak olyan településeken épült, ahol közel-távol nincs munkalehetőség, hanem ráadásul ár-, illetve belvízzel veszélyeztetett részeken. Ilyenek például a boldvai cigánytelep néhány éve épült házai, amelyeket lakóik az áldatlan körülmények ellenére rendben tartanak. A telepen élők hihetetlen nehézségek árán, nagy távolságokra ingázva járnak dolgozni, és „csak” az a bajuk, hogy építési telket számukra kizárólag ezen az isten- és hatóságverte helyen volt hajlandó kijelölni az önkormányzat.
Árvíz idején utoljára 2005-ben jártam a boldvai cigánytelepen, ahol – a száraz időszakokat leszámítva – néhány centiméterrel a talajszint alatt már víz van, így elég egy kiadós esőzés ahhoz, hogy a telep házai között feltörjön a talajvíz. Ráadásul 2000–2005 között ezt a telepet nyolcszor öntötte el az árvíz. Mint az a 2005-ben készült vízügyi szakértői jelentésből is kiderül, „a telep építési helyének megválasztása nagyon szerencsétlen volt, amennyiben egy medence legalacsonyabb részén jelölték azt ki, a víz kényének-kedvének kitéve”. Mi több, megváltoztatták az Ördög-patak régi vonalvezetését, szinte rávezetve azt a cigánytelepre, így próbálva megvédeni a falu többi házát. Ez a helyi önkormányzat és a szociális kormányzat együttműködésével végbevitt őrület az árvizek idején is zavartalanul folytatódott. Pár évvel ezelőtti ottjártamkor éppen három ház épült, többmilliós állami szocpoltámogatással. Majd amikor két hét múlva, a derékig érő víz levonulása után visszatértem, megdöbbenve láttam, hogy még két újabb házat kezdtek el építeni. A felelősöket vitató kérdésemre pedig az összes hivatalban megnyugtattak, hogy mindez a jogszabályok betartásával történik.
Nemcsak természeti katasztrófáról és nemcsak boldvai történetről van itt szó, hanem a lakástámogatási rendszer embertelen, ugyanakkor drága és pazarló működéséről. Sürgős és hatékony intézkedésekre van tehát szükség. Rendeletbe kellene foglalni, hogy annak az önkormányzatnak a területén, amely nem hajlandó a vízügyi hatóság által is megfelelőnek ítélt területen kijelölni új építési területet, egyáltalán ne lehessen állami támogatással lakást építeni. A lakosság és az önkormányzat csak így tehető érdekeltté abban, hogy a helyhatóságok emberi lakhatásra alkalmas telkeket jelöljenek ki a legszegényebbek számára is.
Az ár- és belvízveszélyes területeken már felépült házak helyzetének rendezése ennél bonyolultabb, sokkal több forrást, műszaki és szociális szakértelmet, az állami pénzek okos felhasználását igénylő feladat, amely csak fokozatosan és nagy körültekintéssel oldható meg. A jelenlegi cigánytelepek jelentős része ugyanis egykor éppen az ártereken épült cigánytelepek átgondolatlan, kampányszerű felszámolása következtében jött létre. Olyan országban, ahol a harmadik világ országaihoz hasonlítható mértékben alacsony a szociális bérlakások aránya – következésképp hiányzik a szociális problémák kezelésének egyik legfontosabb eszköze –, különösen meg kellene fontolni, mire költi a kormányzat a lakhatással kapcsolatos támogatásokat.
LADÁNYI JÁNOS
(A szerző szociológus)
