Badarság – ez volt a legszalonképesebb vélemény a HVG által megkérdezett, nevük elhallgatását kérő közgazdászoktól Róna Péter közgazdásznak a Magyar Nemzetben megjelent felvetéséről. E szerint Magyarországnak érdemesebb lenne euró helyett Csehországgal, Lengyelországgal és Szlovákiával közös valutát bevezetnie. Ha átsiklunk a felett a tény felett, hogy a szlovákok már 2009 januárjától az uniós pénzzel fizetnek, vagyis nekik a csatlakozáshoz ki kellene lépniük az eurózónából – amire eddig nem volt példa –, akkor is kétséges, mit profitálna a négy állam a valutaközösségből. Hiszen ilyet – a közgazdasági tankönyvek szerint – olyan eltérő fejlettségű országok között érdemes létrehozni, ahol az elmaradottabb állam külkereskedelme jórészt a fejlettebbel bonyolódik le. Márpedig a magyar külkereskedelemből a cseh–lengyel–szlovák trió alig 15 százalékkal részesedik, szemben a németek közel 40 százalékos arányával, így ha már valamelyik állammal valutaövezetet kéne alkotni, akkor az Németország lenne – vélik a szakértők. Erre azonban ott van az euró. Azért is indulhatott meg az ötletelés, mert pillanatnyilag nincs semmiféle fogódzó, mikor válthatja fel az euró a forintot. A válság legsötétebb napjaiban, amikor egy euróért 300 forintnál is többet kellett fizetni, még sok híve volt az uniós pénz mielőbbi adoptálásának, hogy így lehessen megszabadulni a devizaárfolyamok változásából fakadó kockázattól. Mára ez a hév a görögök leégése miatt alábbhagyott. Különösen, hogy néhány külföldi közgazdász már az egész eurózóna létjogosultságát megkérdőjelezte. „Az euróövezet egy tatarozásra szoruló házhoz hasonlít, jobb csak akkor beköltözni, ha már kész a felújítás” – jelentette ki két hete Jacek Rostowski lengyel pénzügyminiszter Brüsszelben. A cseheknek korábban sem volt sürgős az euró átvétele, és Matolcsy György leendő nemzetgazdasági miniszter minapi kijelentése szerint Magyarország is kivár. Az új kormány 2011 vége előtt nem hirdet hivatalos eurócsatlakozási menetrendet, noha ezt a Fidesz vezető gazdaságpolitikusai a kampányban még erre az évre ígérték. A deklaráció halogatását az Equilor Befektetési Zrt. összefüggésbe hozza azzal, hogy a korábban kitűzött euróbevezetési céldátumok egyike sem teljesült, ez pedig reputációs veszteséget okozott az országnak.
Míg a csehek és a lengyelek az euróbevezetés feltételeként négy mutatóra – az inflációra, az államadósságra, a költségvetési hiányra és a hosszú távú hozamokra – megszabott kritériumok közül csak a költségvetési hiányra vonatkozót nem teljesítik, Magyarország mindegyikkel adós. A legnagyobb elmaradás az államadósságnál van, amelynek GDP-hez viszonyított aránya a 80 százalékot közelíti, szemben a 60 százalékos korláttal. A hosszú távú forinthozamok pedig azért vannak a két évvel ezelőttinél távolabb a zsinórmértéktől, mert a befektetők csak magasabb kockázati felárral voltak hajlandók megvásárolni a nagyfokú devizakitettséggel rendelkező Magyarország állampapírjait.
Az inflációs és a költségvetési kritérium teljesítése elérhető közelségbe került, ám e két mutató további alakulása igen bizonytalan. A világban elhatalmasodó adósságválság miatt valószínűleg erősödő globális inflációs nyomás a kis, nyitott magyar gazdaságba az importon keresztül begyűrűzhet. Homály övezi, mekkorára nőhet a Bajnai-kormány ideje alatt 4 százalék körülire csökkent költségvetési hiány. Korábban a Fidesz prominensei 7-7,5 százalékos deficittel riogattak, amit a Bajnai-kormány „szekrényeiből kihulló csontvázakkal” magyaráztak. Ám a válság alatt hangoztatott ellenzéki kritikák, miszerint a kormány és a jegybank nem fordított elég gondot a gazdaságélénkítésre, azt vetítették előre, hogy a nagyobb hiánycél felemlegetésével az új kabinet a majdani költekezésének kíván megágyazni. Ez arra is magyarázat lehetne, miért nem siettetik az euróbevezetést. Legutóbb viszont Matolcsy már arról beszélt, hogy jó ideig nincs lehetőség fiskális élénkítésre (HVG, 2010. május 22.).
„A piac elvárja a következő kormánytól, hogy takarékosan gazdálkodjon, és olyan költségvetési pályát rajzoljon fel, amelyben kézzelfogható közelségbe kerülnek az euróbevezetési kritériumok” – írta a HVG-nek elküldött elemzésében Vízkelety Péter, a Generali Alapkezelő makrogazdasági elemzője. Szerinte az még belefér, hogy az új kormány 5–5,5 százalékig hagyja nőni a büdzsé hiányát, 2011-től kezdve azonban évente 1 százalékpontos deficitcsökkentés szükséges ahhoz, hogy 2015-ben már az euró lehessen a hivatalos fizetőeszköz Magyarországon. A brit Reuters hírügynökség által áprilisban megkérdezett tíz kutató és elemző többsége is öt év múlva tartja elképzelhetőnek az eurócsatlakozást.
A Magyar Nemzeti Bankban nem beszélnek időpontról, mondván, ez a kormány dolga. Simor András jegybankelnök azonban az MNB konvergenciaelemzésének múlt szerdai közzétételekor hangsúlyozta: a válság miatt még kívánatosabbá vált az euró bevezetése. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a jegybank nem tudja ellátni végső hitelezői funkcióit a devizahiteleknél. Simor szerint ugyanakkor nemcsak az árfolyamkockázat megszüntetése miatt lenne előnyös az uniós pénz átvétele, hanem az export-import, valamint a befektetések is profitálnának belőle. Viszont az euró önmagában nem csodaszer, előnyei csak fegyelmezett gazdaságpolitika mellett használhatók ki. Az MNB olyan szigorú költségvetési politikát tart szükségesnek, amely nem szívja el a belső megtakarításokat, és így lehetővé válik, hogy ezek a források a magángazdaságot finanszírozzák. Emellett az ország versenyképességének, vagyis a tartós gazdasági növekedés feltételeinek javításához a költségvetés szerkezetének átalakítását is elengedhetetlennek tartja.
Nem elég azonban az euróbevezetés számszerű kritériumait teljesíteni, azok ugyanis csak akkor lehetnek hosszabb távon fenntarthatók, ha a magyar gazdaság felzárkózik az eurózóna országaiéhoz. Ehhez elemzők szerint racionalizálni kell az állam működését, átalakítani az oktatás és az egészségügy rendszerét, könnyíteni és átláthatóbbá tenni az adóterheket, miközben folyamatosan kordában kell tartani az inflációt. Ha mindez megvalósul, akkor a forint euróval szembeni erősödése elkerülhetetlen, ami viszont rontaná az exportőrök versenyképességét és emelné a bérköltségeket. Ezért a közgazdászok egy része gyenge csatlakozási árfolyamot favorizál, nem mondva meg pontosan, hogy azt mihez viszonyítva érti. A leendő kormánytagok korábbi nyilatkozataiból a jelenlegihez közeli, 280 forint körüli optimális euróárfolyam rajzolódott ki. Kérdés, mennyire van ezzel összhangban Orbán Viktornak az Inforádióban múlt szerdán tett kijelentése, miszerint „amíg Magyarország nem veszi át az eurót, addig egy erős nemzeti valuta fenntartása lesz az ország érdeke”.
CSABAI KÁROLY
