Egyetlen este alatt 125 ezer dollárt kalapozott össze a múlt héten New Yorkban a sakkvilág két korábbi óriása, Anatolij Karpov és Garri Kaszparov. A volt világbajnokok a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöki posztjára pályázó Karpov kampányának támogatásáért akcióztak ilyen eredményesen. Nemcsak tisztes summát gyűjtöttek össze – sakkrelikviáikat és szimultán partik lehetőségét árverésre bocsátva –, hanem azt is elérték, hogy az amerikai sakkszövetség Karpov mellett álljon ki a FIDE szeptemberi tisztújító kongresszusán, amelyet az oroszországi Hanti-Manszijszkban tartanak.
Karpovnak, az 1970–1980-as évek szovjet sakklegendájának nagy szüksége van a nemzetközi támogatásra. Bár az orosz sakkszövetséget irányító felügyelőtanács tagjainak többsége május közepén megszavazta a jelölését, Arkagyij Dvorkovics, a társadalmi testület vezetője nem hajlandó változtatni azon a korábbi hivatalos javaslatán, hogy 15 év után továbbra is Kirszan Iljumzsinov legyen a FIDE elnöke. A feszültséget csak növeli, hogy a jelek szerint hatásköri viták vannak a februári kongresszusa nyomán átszervezett orosz sakkszövetségen belül. Dvorkovics a múlt hét végén egy biztonsági cég embereivel lezáratta és lepecsételtette a szövetség moszkvai épületének több helyiségét, köztük a mindennapi munkát irányító főtitkár, Alekszandr Bah irodáját. Bah, akinek a gazeta.ru internetes hírportál szerint komoly szerepe volt abban, hogy a felügyelőtanács tagjainak többsége Karpov mellé állt, erőszakos épületfoglalásról beszélt, mondván, Dvorkovics jogalap nélkül adta ki az utasítást.
Iljumzsinov az orosz politikai elit egyik legkülöncebb alakja. Legutóbb akkor került a hírekbe, amikor egy tévéinterjúban részletesen elmesélte, miként találkozott földönkívüli lényekkel. Azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy bár magánvagyonát a Finansz moszkvai üzleti magazin öt éve még egymilliárd rubelre becsülte, a minap közzétett, 2009-es vagyonbevallásában éves jövedelemként csak a 785 ezer rubelnyi, vagyis nem egészen hatmillió forintnyi fizetését szerepeltette. Máskor viszont előszeretettel beszél arról, hogy 45 buddhista, 22 pravoszláv és egy katolikus templomot épített a saját pénzéből, és az utóbbi években – néhány barátjával együtt – 50 millió dollárt költött a FIDE fejlesztésére.
1998-ban azzal fenyegetőzött, hogy Kalmükföld – amely egyébként az egyetlen buddhista többségű terület Európában, és ahol a sakk kötelező iskolai tárgy – elhagyhatja az orosz föderációt, aztán egy nap múltán visszavonta kijelentését. Nevét összefüggésbe hozták azzal is, hogy 1998-ban meggyilkoltak egy ellenzéki újságírónőt, Larisza Jugyinát, aki történetesen azt is feltárta, mennyi állami pénz megy el a sakk támogatására. A 48 éves Iljumzsinov azonban – ma már a hatalmi párt, az Egységes Oroszország tagkönyvével a zsebében – 1993 óta rendíthetetlenül áll a több mint 76 ezer négyzetkilométeres, de 300 ezernél is kevesebb lakosú dél-oroszországi régió élén. Ősszel lejár a nem választás, hanem moszkvai kijelölés útján elnyert elnöki mandátuma, meghosszabbítása pedig elsősorban Dmitrij Medvegyev államfőtől függ. Medvegyevnek viszont éppen az a Dvorkovics az egyik legbefolyásosabb tanácsadója, aki most eljárásjogi finomságokba kapaszkodva szembeszállt Karpovval és híveivel, hogy az egyik legszegényebb oroszországi régió feje folytathassa sakk-karrierjét.
Nem mintha Karpov távol állna a politikától. Annak idején a szovjet rendszer egyik kirakatembere volt, sikereit – több más sportolóéival együtt – arra is felhasználták, hogy a szocializmus fölényét bizonyítsák. Főleg az után, hogy a világbajnoki címét, amely 1975-ben a páros mérkőzést elutasító bajnok, Bobby Fischer makacssága miatt küzdelem nélkül hullott az ölébe, kétszer is politikailag jól kihasználhatóan védte meg. Ellenfele ugyanis a Szovjetunióból politikai okokból Svájcba emigrált nemzetközi nagymester, Viktor Korcsnoj volt. Karpov a szovjet békealap elnökeként és pár évig parlamenti képviselőként is szerepelt. A Szovjetunió szétesése után már szemmel láthatóan nem találta helyét a hatalom közelében, bár négy éve egy időre még tagja lett az ismert közéleti személyiségekből álló Társadalmi Kamarának, amelynek feladata az állami szervek és a társadalom közötti kapcsolat erősítése. Az 1996-os elnökválasztáson még Borisz Jelcint támogatta, az interneten olvasható életrajza szerint a legutóbbi parlamenti voksoláson, 2007 decemberében viszont már a kommunisták mellett állt ki.
Ez most Moszkvában aligha javítja FIDE-elnök-jelölti esélyeit. Mint ahogyan az sem, hogy fő támogatója egykori legnagyobb vetélytársa, Garri Kaszparov, aki most az orosz politikai ellenzék egyik legelszántabb figurája, az Egyesült Polgári Front vezére. Karpov vele mindenkinél többször, összesen ötször mérkőzött meg a világbajnoki címért. Mindannyiszor vesztett, kivéve első maratoni csatájukat, amelyet 1985 februárjában a FIDE akkori elnöke, a Fülöp-szigeteki Florencio Campomanes a felek kimerültségére hivatkozva – a pletykák szerint a szovjet vezetés sugallatára – szakított félbe, így Karpov még megőrizhette világelsőségét.
A szovjet rendszer kegyeltjeként számon tartott, simulékony, puhány Karpov és a karakán, liberális, kozmopolita fenegyerek Kaszparov mindig tűz és víz volt a nemzetközi sakkvilágban. Köztudottan nemcsak a tábla mellett voltak elszánt ellenfelek, hanem mély személyes ellenszenvet is tápláltak egymás iránt. Ám amikor a sakkot időközben politikára cserélő Kaszparovot 2007 novemberében ötnapos elzárásra ítélték, mert engedély nélküli tüntetésen vett részt, megtört a jég. Karpov meg akarta látogatni a fogdában. Nem engedték be, de egy sakklapot beküldött a cellába. „Ez a lépése mindent áthúzott, ami korábban történt, az a nap fordulatot hozott a kapcsolatunkban” – mondta Kaszparov, majd hozzátette: azóta többször is találkoztak, és rádöbbent, hogy volt ellenfelének sok jó gondolata van, és ha kész küzdeni értük, segíteni kell neki. Viktor Korcsnoj szintén Karpov mellett emelt szót, és a New York-i kampányestélyen ott volt a fiatal norvég világranglista-vezető, Magnus Carlsen is. Bár a játszma szeptemberig tart, a jelenlegi állás szerint Karpovot a francia szövetség jelölné a FIDE-elnöki posztra, és állítólag több mint húsz másik ország sakkszövetsége is kész őt támogatni.
POÓR CSABA / MOSZKVA
