Az új brit kormány egyik első, önként vállalt feladataként saját magát korlátozza: megalakítja a Költségvetési Felelősség Hivatalát. A független intézmény az államháztartás egyensúlya felett őrködik, és megkapja a kormánytól a prognóziskészítés jogát is, amelyről a George Osborne vezette pénzügyi tárca lemond. A magyar Költségvetési Tanácshoz hasonló jogosítványokkal felálló, kis, szakképzett apparátust foglalkoztató intézmény akkor lép színre, amikor Nagy-Britanniában a GDP 11 százalékára rúgó deficit tempós lefaragása vált szükségessé, amelynek első lépéseként Osborne 6,2 milliárd fontos kiadáscsökkentést jelentett be. A brit hivatalt háromtagú bizottság vezeti, elnöke a 73 éves Sir Alan Budd egyetemi professzor lesz, aki 1997-ben a Bank of England monetáris tanácsának egyik alapítója volt. A Költségvetési Felelősség Hivatalának létrehozását a brit sajtó épp olyan jelentőségű lépésnek tekinti, mint amikor a pénzügyminisztérium lemondott a monetáris politika irányításáról; ez a minap leköszönt miniszterelnök, az akkori pénzügyminiszter Gordon Brown nevéhez fűződik, és az ő éleslátását dicséri.
A súlyok és ellensúlyok rendszerén alapuló brit rendszert csiszolgató politikusok alaposan megvizsgálták a magyar Költségvetési Tanács működését: tavaly decemberben 14 parlamenti képviselő látogatott el Budapestre, köztük a munkáspárti többség reprezentánsai mellett konzervatívok és liberálisok. Az akkori ellenzék árnyékkormányában épp azokban a napokban kezdte meg működését az a háromtagú testület, amelyet az új konzervatív–liberális koalíció most fog intézményesíteni. A fiskális politika felügyeletének függetlenítése a legtöbb országban akkor került napirendre, amikor nagy eladósodás, súlyos kormányzati túlköltekezés után a fájdalmas megszorításokkal végrehajtott stabilizáció eredményeit célszerű volt megvédeni, illetőleg az újabb eladósodás lehetőségét törvényileg kiiktatni. Egy ilyen intézmény figyelmeztetései „segíthettek volna megakadályozni a görög adósságválság kialakulását is” – érvelt Kopits György svéd és holland társával, Lars Calmforsszal, illetve Coen Teulingsszal közösen írt cikkében, amelyet a Népszabadság is közölt.
Nemzetközi tekintélye ellenére a magyar Költségvetési Tanács a most alakuló kormány tagjaitól eddig nem sok figyelmet kapott, sőt a kormányprogram egyenesen azt állítja, elődje „megszüntette a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét”. Holott a Költségvetési Tanácsot és az eladósodást automatikusan korlátozó szabályokat csak a szocialista és a szabaddemokrata frakció szavazta meg (három tagját azonban már példátlan konszenzussal támogatta az Országgyűlés). Ennek ellenére a Fidesz szakpolitikusai most nem a Költségvetési Tanács – változatlan jogszabályi környezetet feltételező – technikai kivetítésére építenek, hanem saját becsléseikre. Való igaz, utóbbiak a propagandaharcban könnyebben bevethetők: a párthoz közel álló és kormányzati pozícióra kiszemelt közgazdászok az idei hiányt 4,5 százaléktól a 7-8 százalékos sávig tippelik, szemben a Költségvetési Tanáccsal, amelynek technikai kivetítése az uniós hiánymutatót 4,2 százalékban állapította meg. A kormányzati cél 3,8 százalék, az eltérés tehát minimális. Sokkal aggasztóbb a jövő évre szóló kivetítés eredménye, mert abban a Költségvetési Tanács a mostaninál több fedezetlen, azaz intézkedéssel meg nem alapozott tételt lát. Ennek alapján a deficit 4 százalék lehet, holott az Európai Bizottság a magyar kormánytól jövőre már 3 százalék alatti értéket vár el.
