Ötletroham

Élhető, egészséges és prosperáló városokat mindenkinek – szólt a múlt heti bécsi ingatlanfieszta, a Real Vienna oldalvizén megtartott 15. nemzetközi várostervezési konferencia újszerűnek korántsem mondható jelmondata. Az 1965-ben Isocarp néven alapított várostervezői világszövetség európai tagozata által szervezett háromnapos találka öt szekciójában eszmét cserélő közel kétszáz urbanisztikai szakember, építő-, építész- és informatikai mérnöknek ennél jóval frissebb mondanivalója volt. A RealCorp 2010 néven zajló előadásfolyam bűvszavait – fenntartható, zöld, illetve klímatudatos – egyaránt alkalmazták elővárosi vasúthálózatra, utasbarát buszmegállóra, etiópiai bérlakásokra vagy víztisztítóműre. A filozófiai alapkérdéseket – az épített környezet és az emberi boldogság összefüggéseit – is feszegető urbanisztikai eszmefuttatásoktól a mindennapi praxisban, például a közlekedésszervezésben bevethető legújabb szoftverek használatáig szinte minden szakterület terítékre került. „A cél nem valamifajta közös nevező kialakítása, hanem a folyamatos párbeszéd és az együttgondolkodás” – adott magyarázatot expozéjában a tematikai sokszínűségre Michel Sudarskis, a Nemzetközi Városfejlesztési Szövetség főtitkára. A konferencián felvonultatott konkrét építészeti ötletek egyik szélső értékét Thomas Herzig bécsi építész mutatta be: műanyag sejtekből méhkaptárforma-szerűre felfújható épületeket, amelyek reményei szerint zöldebbé tennék az alkalmi pavilonépítészetet. A pár óra alatt felállítható vásárcsarnokokról, városi tereket lefedő tetőszerkezetekről ugyan még csak fantáziarajzok készültek, de az összehajtogatva egy hajókofferben elférő, felfújva 75 négyzetméter alapterületű, 10 méter belmagasságú – állítólag kiváló hőszigetelésű – prototípust a hamburgi ipari vásáron tavaly már bemutatták. A paletta másik végpontja az addisz-abebai bádogváros-rehabilitációról tartott beszámoló volt. Az új ötemeletes bérházakba nem pénz- vagy helyhiányból, hanem a közösségek igényeit figyelembe véve kerültek közös konyhák és mosodák. Kiderült, hogy a közösségformáló kapcsolati háló arrafelé szétfoszlik, ha a lakók – európai vagy amerikai módi szerint – egymástól elszeparálva mosnak és főznek.