Az uniós csatlakozás előtti évben szétosztott 200 milliárd forint agrártámogatásnak tavaly a háromszorosát kapták meg a gazdálkodók – dicsekedett az év elején Gráf József földművelésügyi miniszter. A napokban távozó tárcavezető hozzátette, hogy ennek a pénznek a magyar agrárium versenyképességét kell szolgálnia. E célnak némiképp ellentmond, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által tavaly kiutalt agrártámogatások kedvezményezettjei között az egy-egy jogcímre kifizetett pénzek toplistáján az első és a harmadik helyet a Magyar Agrárkamara (MAK), a másodikat az állami ATEV Fehérjefeldolgozó Zrt. foglalja el, olyan támogatásokkal, amelyeknek a versenyképesség növeléséhez csak meglehetősen áttételesen lehet közük. De a kifizetési toplistát vizsgálva – amely most először volt igazán hozzáférhető az érdeklődők számára – az is feltűnő, hogy fejlesztési célú támogatásokkal csak öten jutottak be a húszas élbolyba.
Horváth Szabolcs
A mezőgazdaságban dolgozókat megosztotta az agrárkamara kiemelkedő helye, ám maga a szervezet nem furcsállja saját helyezését. „Az MVH által kiírt közbeszerzési pályázaton nyertünk el 2007-ben évi 2,47 milliárd forintot az információs szolgálat működtetésére. A megbízás 2013. december 31-éig szól” – mondta a HVG-nek Ebele Ferenc, a MAK főtitkára. Ennek keretében 202 kamarai tanácsadót foglalkoztatnak, és kétszáz vidéki irodát tartanak fenn. A pályázat megnyerése előtt is működtek tanácsadóik, a 120-as létszámot a közbeszerzés után duzzasztották fel. A tanácsadók az elmúlt évben 64 ezer termelőt, a regisztrált gazdálkodók harmadát érték el – summázta a főtitkár.
A tavaly az MVH által az agrárkamarának kifizetett 3,1 milliárd forint a 2008 szeptemberétől 2009 október végéig elvégzett feladatokra szólt, míg tavaly egész évben 2,48 milliárd forint költséget igazoltak. Ebből a bér és a járulékok 1,3 milliárd forintot, az informatika 450 milliót, az irodabérlet 286 milliót, a szakkönyvek 120 milliót, a telefon- és egyéb kommunikációs költségek 117 milliót, az információs szolgálat tevékenységének sajtóbeli bemutatása pedig 42 millió forintot vitt el.
A kamarai információs szolgálat hatékonyságáról azonban megoszlanak a gazdálkodói vélemények. Sőt magáról az állami feladatként működtetett szaktanácsadásról is, hiszen a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal szintén fenntart egy 650 fős falugazdász-hálózatot. „Jött a kamarai tanácsadó, hogy írjak alá egy papírt arról, hogy ő adott nekem tanácsokat, de elküldtem, hogy nekem erre nincs szükségem. Legközelebb már a megyei vezető jött, hogy igazolnia kell a teljesítést, mégiscsak szignózzak” – mesélte a HVG-nek egy nagygazdaság tulajdonosa, aki az agrárkamarától kapott tájékoztató anyagok frissességével sincs megelégedve. Egy kisebb gazdaságban dolgozó vezető viszont a kamarai hálózat tanácsadóját felkészültebbnek tartotta a falugazdásznál, hozzátéve, hogy a leghamarabb személyes kapcsolatain keresztül jut információhoz egy-egy pályázattal kapcsolatban.
A legtöbb pénzt területalapú támogatás címén folyósította az MVH, 185 ezer gazdálkodónak összesen 205 milliárd forintot. Több mint 43 milliárd ment el a bezárt cukorgyáraknak, illetve beszállítóknak járó cukoripari szerkezetátalakítási támogatásra. Kimondottan a versenyképességet javító támogatási célokat az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap jogcímeiben találhatunk, amelyek közül az állattenyésztés korszerűsítésére kiírt két pályázati keretből összesen 62 milliárd forintot fizetett ki az MVH. Ebből kapott tavaly a hivatal kimutatása szerint 280 millió forintot a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt., amely további 90 millióhoz is hozzájutott gépek és technológiai berendezések beszerzésére. A Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója érdekeltségébe tartozó Bonafarm-cégcsoport tagja 2007-ben másfél milliárd forintos, zöldmezős beruházással épített Magyarországon egyedülálló telepet egy 1500 kocás nukleusz- (azaz magas genetikai értékű, fajtafenntartó) állomány számára.
A Bonafarm-csoport – amelynek tagja még a Pick Szeged Zrt., a Herz Szalámigyár Zrt., a Sole-Mizo Zrt., a Bonafarm- Bábolna Takarmányipari Kft. és a Csányi Pincészet Zrt. is – a másik két alapanyag-termelő cégénél, a Bólyi Mezőgazdasági Zrt.-nél és a sertéstermelésben utazó Fiorács Kft.-nél is fejleszt. „Bólyban és Dalmandon az utóbbi években 8 milliárd forintot költöttünk a sertéstartó telepek korszerűsítésére, ennek az összegnek a negyedét kaptuk támogatásként” – jelezte a HVG-nek Ádám János, a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója, hogy a nagy méret néha korlátot is jelent. Ők ugyanis azért nem tudták kihasználni a 25 százalékosnál lényegesen magasabb támogatási arány lehetőségét, mivel túlméretes egységekben gazdálkodnak, emiatt beleütköztek a támogatási plafonba.
Az új telepek benépesítésével a három cég együttesen a tavalyi több mint 250 ezer után most már évi 350 ezer hízó nevelésére alkalmas, de a még tervezett fejlesztésekkel, illetve a meglévő genetikai állomány jó kihasználásával ez további 300 ezerrel nőhet. Ádám szerint a telepek hatékonysága már felveszi a versenyt a legkorszerűbb nyugat-európai sertéstenyésztő vállalkozásokkal. A korszerűsített telepeken egy kiló élősertés-hús előállításához 3 kilogramm takarmány szükséges, míg az országos átlag Magyarországon 3,5 kiló körül van.
Horváth Szabolcs
Az igazán nem meglepetés, hogy a Csányi-cégek terjeszkednek, és jócskán kivették a részüket a fejlesztési támogatásokból – sőt, méretük miatt, a területalapú pénzekből is. Annál inkább az, hogy a céljai szerint eredetileg a vidék fejlődését, az ott élők életminőségének javítását, illetve a természeti erőforrások és a környezet védelmét szolgáló agrár-környezetgazdálkodási program 15,6 milliárd forintjának jelentős részét is a nagy agrárcégek kaparintották meg. A legtöbb ilyen támogatáshoz jutott cégek között több is felbukkan a Fidesz-kormány alatt 2002-ben, majd az MSZP–SZDSZ-kabinet idején, 2004-ben privatizált állami gazdaságok közül. A Lajta–Hanság Zrt. és a Bólyi Mezőgazdasági Zrt. mindjárt a lista első két helyén, több mint 303 millió, illetve 268 millió forinttal. Az első húszban rajtuk kívül további öt nemrég magánosított nagy agrártársaság szerepel.
„Ezeknek a kiváló adottságú földeket művelő cégeknek intenzív gazdálkodást kellene folytatniuk, ezt a támogatást pedig meghagyni a hátrányos adottságú, például szikes területeket művelőknek” – értetlenkedett a HVG megkeresésére Raskó György, az Antall-kormány agrárállamtitkára, aki most maga is gazdálkodik. Szerinte egyébként az egész támogatási struktúra pazarló, és ebben az unió is hibás. Tapasztalatai alapján a jelentős mértékben bérleti rendszerre épülő magyar mezőgazdaságban a területalapú támogatás nagy részét elviszik a földtulajdonosok. Szerinte nagy hiba volt korábban a gépesítési pályázatokat preferálni, mert sok gazdálkodó a szükségletén felül szerzett be például traktort vagy kombájnt, ehelyett inkább komplex, a családi gazdálkodók számára az életképes gazdasági méret elérését segítő tenderekre kellett volna pénzt költeni.
KELEMEN ZOLTÁN
