HVG: A válságban sokan éppen a legjobb embereiket veszítik el, holott rájuk lenne a legnagyobb szükség a bajok leküzdéséhez. Mit tehet a tehetségek megtartásáért az okos vezető?
Deiric MC.: Tavaly szinte minden területen erőteljesen visszaesett a forgalom, és ez lelkileg is megviselte a munkatársakat. Az intelligens vezető egyik első számú feladata ezért az volt, hogy megértse a munkatársak egyéni gondjait, és segítsen újradefiniálni a célokat és a munkamenetet. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy „mozgásban” tartsák a letargiás munkatársak szellemét, gondolkodását.
HVG: Hogyan lehet reményt csepegtetni a kimerült, morcos, például a fizetésük csökkenése miatt depressziós kollégákba?
D. MC.: Életbevágóan fontos, hogy a vezetők olyan egyszerű fordulatokkal, mint hogy „egy kicsivel előrébb lépünk, ha ezt megoldjuk” vagy „egészen biztos, hogy tanulhatunk valamit ebből az esetből”, javítsák az objektív helyzetértékelés sokszor lesújtó hangulatát. Nem árt felidézni azt, hogy „lehetne rosszabb is”.
HVG: Ön szerint van esély arra, hogy olyan pesszimista hozzáállású országban, mint Magyarország, komolyan vegyék az efféle frázisokat?
D. MC.: Hadd mondjak egy hazai példát! Mindenki előtt ismertek a „kelta tigris” sikerei. A fantasztikus fellendülés időszaka után valósággal sokkolta az íreket a hirtelen visszaesés, a média nyakra-főre rosszabbnál rosszabb hírekkel traktálta az embereket. Egy befektetési cégnél dolgozó felső vezető ezért megtiltotta a kollégáinak, hogy újságot olvassanak vagy a tévén, rádión keresztül kövessék az eseményeket – így próbálta megakadályozni, hogy a félelemtől lebénuljanak az emberei.
HVG: Gratulálunk az innovatív megoldáshoz, de talán ennél többet is tehetne egy vezető...
D. MC.: Mondok akkor egy másik példát. A jelenlegí ír kormányfő, Brian Cowen, bár okos ember, jól kommunikáló, karizmatikus elődjével szemben száraz technokrata. A válság kezelésével kapcsolatos kommunikációjában hemzsegnek a rossz hírek és a tényszerű, ámde sötét adatok. Egyszer egy vállalkozói kör előtt kellett beszélnie, ám elhagyta a jegyzeteit, ezért 20 percen át arról improvizált, mik a kormány elképzelései a kilábalást illetően, és hogyan fog három év alatt több százalékkal nőni a gazdaság. Ezek után egy napig attól visszhangzott a sajtó, hogy van remény; amire mindenki fellélegzett. Sajnos a miniszterelnök semmit sem tanult az esetből, és pár óra múlva visszatért a tények sulykolásához.
