Kötelező heti egynapos szabadságolással a munkavégzés hatékonysága is növelhető – állítja Leslie A. Perlow, a Harvard Business School professzora. A Boston Consulting Group (BCG) tanácsadó cégnél az elmúlt négy évben végzett kutatásában arra keresett választ, milyen színvonalon oldanák meg feladataikat a munkatársak, ha húsz százalékkal rövidebb lenne a munkaidejük. Perlow professzor szerint a könyvelőktől, jogászoktól, informatikusoktól és a tanácsadóktól elvárják, hogy mindig elérhetőek legyenek; egy tavalyi amerikai felmérés szerint az ilyen szakemberek nagy része a heti 65 óra irodai munka mellett további 20-25 órát tölt ügyek intézésével az okostelefonján.
A kísérletben arra kérték a BCG tanácsadóit, hogy minden héten vegyenek ki egy-egy szabadnapot, máskor pedig előre kijelölték azokat az estéket, amikor este hat után kikapcsoltatták velük a munkavégzéshez használt kütyüiket. A kísérlet eleinte a munkatársak ellenállásába ütközött, akik ügyfeleik elvesztésétől féltek. A szabad estéket a tanácsadók azért sem tartották jó ötletnek, mert úgy gondolták, az akkor elhalasztott munkákat hétvégén kell majd bepótolniuk. A kiszámítható és kötelezővé tett szabadságolást karrierjük szempontjából is veszélyesnek ítélték, mert úgy gondolták, az előléptetéseknél mindig a többet és látványosabban dolgozó kollégára esik a választás.
Öt hónap után azonban a BCG munkatársai nemcsak a magánéletükkel lettek elégedettebbek, hanem a munkájukkal is. Mivel a kollégák rendszeresen összeültek, hogy a munka – a szabadságolások miatt feszesebb – ütemezését megvitassák, nyitottabban kommunikáltak, és ésszerűbben delegálták a feladatokat. Megszűntek azok a félelmek is, hogy nem megfelelően veszik ki a részüket a munkából, mivel mindenkinek egyformán kellett élnie a szabadnapokkal. Perlow professzor a HVG-nek úgy nyilatkozott, a modell elviekben nem csak a szakmai szolgáltatásokat nyújtó cégeknél lenne alkalmazható.
Gyulay Tibor, a szervezetfejlesztéssel foglalkozó PoziTeam Holding Kft. ügyvezetője nem számít az új modell gyors hazai elterjedésére, mivel Magyarországon a válságban még rendes szabadságukra is nehezen engedik el a munkavállalókat. A módszer azért is taszító lehet a magyar munkavállalók számára, mert a húsz százalékkal csökkentett munkaidőért ugyanennyivel kevesebb fizetés jár.
