Robbanás előtt áll a háromdimenziós (3D) televíziók világpiaca. A legismertebb gyártók vagy a közelmúltban küldték ki az üzletekbe csúcstechnológiás készülékeiket – a dél-koreai Samsung februárban, belföldi vetélytársa, az LG, valamint a japán Panasonic márciusban tette le a névjegyét –, vagy éppen most készülnek a debütálásra: a japán Sony június 10-én dobja piacra az Egyesült Államokban és a hazai piacon a maga változatát. A holland Philips viszont egyelőre kivár: bár az európai óriásnak is megvan már a maga háromdimenziós prototípusa, csak az igények felfutása esetén indítja be a gyártást.
A Sony és a Samsung közös monitorgyárának bejárata
AP/Ahn Young-Joon
Bár 3D-s készülékeket már korábban is lehetett kapni, azok leginkább a háromdimenziós mozikra emlékeztettek: a kötelezően viselendő szemüvegek bal és jobb oldali lencséje más színű volt, ez tette lehetővé a térhatást. Az új készülékeknél viszont olyan, a tévével harmonizált elektromos okuláréval nézhetők a műsorok vagy az elektronikus játékok, amelyekben másodpercenként hatvanszor – azaz a viselő számára észrevehetetlenül – sötétül el a jobb, illetve a bal lencse. A becsapott bal, illetve jobb szem csupán a neki szóló képet látja, s az agyban háromdimenziós mozgássá állnak össze az eltérő szögből felvett képkockák.
A 3D-s készülékek elterjedéséhez nézhető műsorok és használható videojátékok kellenek, ezek pedig csak akkor jelennek meg tömegesen, ha egységesülnek a szabványok. A VHS- és a Betacam, illetve a Blu-ray és HD-DVD videoszabványok közti háborúkból sokat okult gyártók a jelek szerint viszonylag hamar megtalálják a közös nevezőt. Bár a különböző márkájú tévékhez adott – egyenként 50–150 dollárba kerülő – szemüvegek egyelőre nem feltétlenül kompatibilisek egymással, a nemzetközi Blu-ray Szövetség tagjai már megegyeztek a maguk 3D-szabványában. Ez lehetővé teszi, hogy a Blu-ray-gépek és a Sony játékkonzolok felismerjék a háromdimenziós filmeket és játékokat. Az egyezség után bejelentették, a Sony kifejleszti azt a számítógépes programot, amely a Playstation 3-as konzolokat alkalmassá teszi a 3D-s játékok futtatására.
Nincs viszont végleges alku a 3D-s sugárzás szabványairól. Részben ezzel magyarázható, hogy bár a júniusban kezdődő dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit hét 3D-s kamerával is rögzítik, eddig csak három csatornával – az amerikai ESPN-nel, a spanyol Sogecable-lal, illetve a dél-koreai SBS-szel kötöttek – sugárzási megállapodást. Szakértők szerint a nagy felbontású 3D-s sugárzási szabvány elfogadásához még legalább két évre van szükség, addig a szolgáltatók lebutított, ám a már létező technikai eszközökön is futó háromdimenziós adást nyújtanak a nézőknek. Az Egyesült Államokban közben megerősítették, hogy 2011-től működik majd a Discovery Communications, az Imax és a Sony közös tulajdonában lévő csatorna, amely a nap 24 órájában vetít majd 3D-s filmeket.
A most a legkorszerűbbnek számító nagy felbontású (HD) tévék természetes utódjának tartott 3D-s készülékektől várják a gyártók az általában évek óta veszteséges televíziós üzletáguk nyereségessé válását. A Sony például arra számít, hogy a 2011. március végéig tartó üzleti évben gyártandó 25 millió tévének már 10 százalékát teszik ki a háromdimenziós készülékek. A vetélytársak sem pihennek, a Samsung kétmillió, a Panasonic egymillió, az LG pedig 400 ezer ilyen tévét akar eladni. Az árak – a piactól és a képernyő nagyságától függően – általában 2500–5000 dollár között mozognak.
A 3D fontosságát mutatja, hogy a jelek szerint kibékült egymással a két óriás, a Sony és a Samsung. A múlt héten a Samsung szöuli vendégházában három órán át beszélgetett fehér asztal mellett a két cég vezérkara, és állítólag egyezség született a képernyőgyártás és a 3D-fejlesztés terén való együttműködés elmélyítéséről. A két cég ugyan 2004-ben már összefogott a sík képernyők gyártására – így a Sony büszkeségének számító Bravia tévékbe Samsung képernyőket építettek –, ám az utóbbi években a Sony az LG-től is vett képernyőket, a Samsung ezért nem adott el a japánoknak a LED-gyártáshoz szükséges alkatrészeket. A Sony az utóbbira azzal válaszolt, hogy hazai vetélytársával, a Sharppal fogott össze a legújabb generációs képernyők gyártására.
Ha megvalósulnak a gyártók eladási tervei, hamarosan beindulhat az árcsökkenés, és még inkább elszaporodhatnak a 3D-s programok. Nem oldódik meg ugyanakkor az a probléma, hogy az embert nem a mostani háromdimenziós tévé használatára teremtették: az észrevehetetlen, ám állandó vibrálás fárasztja a szemet és az agyat, sok néző panaszkodik fejfájásra. Ezen legfeljebb azok a még kísérleti stádiumban lévő 3D-s tévék segíthetnek, amelyekhez már nem kell elektromos szemüveg.
