Négyezer forint üthette annak a VIT nyugdíjpénztári tagnak a markát, aki új tagot hozott a kasszának, s ugyanennyit fizetett a pénztár az ajánlásra belépőknek is a héten véget ért három hónapos akciójában. A jutalom csekély ahhoz képest, hogy a nagyobb pénztárak 15–25 ezer forinttal honorálják ügynökeiket egy-egy új tag beszervezéséért, sőt külön jutalék dukálhat a taggal együtt átkerülő vagyonért is. Ennek ellenére a VIT-nél remélik, hogy a tagtoborzással megállíthatják a rámenős közvetítők által gerjesztett elvándorlást, amelyet a függetlenségét egyelőre féltve őrző magánkassza magas átlaghozamai sem fékeznek. Az értelmetlen váltásokat nem akadályozza meg az sem, hogy március óta az átlépő tagnak alá kell írnia azt az útmutatót, amely a pénztári teljesítményadatokat is tartalmazza. „Volt, aki a 10 éves átlagban évi 8,3 százalékot hozó befektetési csomagját egy 6 százaléknál is kevesebbet fialóra cserélte le” – mondott egy kirívó példát a HVG-nek Fülep Zsolt, a VIT Nyugdíjpénztár befektetési vezetője.
A tagok felelőtlen átléptetése nemcsak kárt okozhat a tagoknak, de sokba is kerül: 2009-ben a pénztárak 3,2 milliárd forintot – az előző évinél 46 százalékkal többet – költöttek ügynökökre a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete statisztikája szerint. A tagokért folyó harcot fűti, hogy egyetlen tag megszerzésével többmilliós vagyonhoz és annak kezelésével stabil jövedelemhez juthat az új kassza mögött álló pénzügyi csoport, amely ráadásul egyéb termékeit is eséllyel kínálhatja a köreibe belépő kuncsaftnak.
A tagszerzés vágya és a vagyonkezelés révén elérhető jövedelem motiválja többnyire az egyes független magánnyugdíjpénztárak és biztosítók vagy bankok közötti stratégiai szövetséget is, ám az így kötött szerződések sérülékenyek. Megromlott a viszony a csaknem 115 ezer fős Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár és a Generali Biztosító között is, amelyek néhány éve arra szövetkeztek, hogy a Generali ügyfeleket verbuvál az Évgyűrűknek, a kassza pedig a vagyon nagyobb részének kezelését rábízza a Generali alapkezelőire. „Néhány hónapra rá, hogy 2008-ben az együttműködés részeként Generali-alkalmazottakat választottak be a tagok az Évgyűrűk vezetőségébe, a biztosító megalapította saját pénztárát, és akkortól már nem hozott nekünk tagokat, sőt később már vitt is” – mondta a HVG-nek Fórizs Sándor, az Évgyűrűk igazgatóságának elnöke, miért orrolt meg volt partnerére.
A saját pénztár alapítását a Generali vezérigazgató-helyettese, Paál Zoltán azzal indokolta, hogy nem mindenben értettek egyet az Évgyűrűk igazgatóságának befektetési politikájával, és más alternatívát akartak kínálni dolgozóiknak és ügyfeleiknek. „Az Évgyűrűktől elhozott tagok után 2010-ig, amíg a vagyonkezelésben döntő szerepünk volt, nem fizettünk jutalékot az ügynököknek” – mondta a HVG-nek Paál, hogyan tartották be a fair playt. Szerinte önmagáért beszél, hogy az utóbbi hónapokban toborzott 10-15 ezer tagból csak 3-4 ezren jöttek az Évgyűrűktől, amelynek 10 éves átlagos nettó hozamai a gyengébbek közé tartoznak.
A nyugdíjpénztári vagyonkezelésben a CIB Bankhoz közeli források szerint komoly fantáziát lát Tomas Spurny, a CIB vezérigazgatója is, ám a pénzügyi csoport egyelőre csak a Generaliéhoz hasonló stratégiai szövetségben áll az Aranykor Magánnyugdíjpénztárral, amelynek nemrég hiúsult meg a Dimenzió Magánnyugdíjpénztárral tervezett fúziója. A Dimenzió beolvadása többek szerint még vonzóbbá tette volna az Aranykort a CIB számára, a banknál azonban „külső felet is érintő stratégiai ügyre” hivatkozva nem válaszoltak a HVG ezzel kapcsolatos kérdéseire, az Aranykornál pedig úgy reagáltak, hogy nincs napirenden a meglévőnél szorosabb kapcsolat a CIB-csoporttal. Azt viszont sajnálja Vértes András nyugdíjpénztári elnök, hogy a Dimenzió tagsága nem fogadta el az egyébként már hét pénztári beolvadást átélt Aranykor ajánlatát, holott visszaosztották volna nekik a Dimenzióban felhalmozott tartalékot. A Dimenzióhoz közel álló körök szerint azonban ez tagonként csak mintegy 21 ezer forint lett volna, miközben a Dimenzió 27 milliárd forintos vagyonának kezelése évi 270 millió forintos bevételt jelent annak, aki megkapja, így a 13 ezer fős tagság is többet érdemelt volna.
A magánkasszákban kezelt – 2009 végén piaci értéken 2600 milliárd forintra taksált – vagyon megszerzése az új kormánynak is célja, terjedt el néhány napja pénztári körökben. Egyes hírportálok tudni vélték, hogy Surányi György volt jegybankelnök is ezt tanácsolta Matolcsy György gazdasági miniszternek – bár ezt Matolcsy szóvivője és a külföldön tartózkodó Surányi is cáfolta. A második pillér azért vált terhessé, mert a kasszák növelik az ország költségvetési hiányát és államadósságát a nemzetközi statisztikákban. Államosításuk rövid távon csökkentené a deficitet, hosszabb távon viszont már növelné az állam nyugdíj-kifizetési kötelezettségét. A HVG forrásai szerint a volt jegybankelnök sem a kasszák államosításában látja a jó megoldást. Egyik korábbi előadásában ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a GDP-hez mért költségvetési hiányt évente 2 százalékponttal emeli, a 79,6 százalékos GDP-arányos államadósságból pedig 10-12 százalékpontot tesz ki, hogy a kasszatagok a társadalombiztosítás helyett a pénztárakba fizetnek. Ezt a tényt Surányi szerint figyelembe kellene venniük az uniós és a piaci elemzőknek az országgal szembeni elvárásoknál és az államháztartás helyzetének megítélésénél: „rendet kellene tenni ebben az ügyben az EU-ban” – rögzítette álláspontját.
„Az államosítás ötletével csak sokkolják a magánkasszákat működtető pénzintézeteket és a pénztárak vezetőségét, hogy azután már kevésbé fájjon nekik, ha a kormány csak a tagdíj mértékét csökkenti például 8-ról 6 százalékra” – pendített meg másféle húrokat a HVG-nek egy név nélkül nyilatkozó nyugdíjszakértő. Tagdíjcsökkentésre egyébként a régió más országaiban, például Szlovákiában is van példa. Az viszont kérdés, hogyan magyarázza majd el a kormány, hogy a kisebb befizetésnek kisebb nyugdíj az ára.
Az államosításhoz hasonló gondolatkísérletek közé sorolják néhányan azokat a pénztári körökben terjedő baljós híreket is, miszerint a Fidesz-kormány előírná a kasszáknak, hogy a tagok pénzét 80 százalékban állampapírba fektessék, s az így leegyszerűsödő vagyonkezelésért csak a vagyon 0,15 százalékát lehetne díjként felszámítani. (A vagyonkezelés mostani 0,8 százalékos díját a ma hatályos előírások 0,4 százalékra vinnék le 2014-ig.) Nagy a valószínűsége annak, hogy a szigorítások meglebegtetése is egyfajta alkufolyamat része, az pedig szinte biztosnak látszik, hogy az új kabinet nem hagyja érintetlenül a második pillért. Már csak azért sem, mert már korábban kiderült, hogy az egyéni számlás állami nyugdíjrendszert favorizálja, s ennek bevezetésével egy időben valószínűleg újra megnyitja majd a kapukat a visszalépés előtt.
PAPP EMÍLIA
