Igor Volkov csak az után mondott le, hogy Vlagyimir Putyin nyilvánosan is megbírálta. Az orosz kormányfő egy értekezleten a legnagyobb oroszországi szénbánya, a nyugat-szibériai Raszpadszkaja igazgatóját pellengérre állítva szemléltette, milyen zavarok jellemzik az ágazatot. Volkov leváltását négyszer is kezdeményezte a bíróságnál a technológiai biztonságért felelős állami felügyelet, de az igazgató megúszta bírságokkal, a gondjaira bízott bányában pedig május elején két súlyos robbanás is történt – mondta a mielőbbi rendteremtést sürgető politikus.
A figyelmeztetésre gyorsan reagált a parlament. A felsőház a munka törvénykönyvének módosítását kezdeményezte, az alsóház pedig egy hét alatt első olvasatban megszavazott egy jogszabály-módosítást, amely csaknem három éve vár jóváhagyásra. Akkor két, a mostanihoz hasonló bányaszerencsétlenség nyomán terjesztették be, ám eddig nem lépett érvénybe, mert a különböző érdekcsoportok nem tudtak megegyezni, ki állja a számlát. A dokumentum ugyanis szigorítaná a munkavédelmi előírásokat. Merthogy kiderült, a Raszpadszkajában a biztonsági szabályok módszeres megsértése miatt következtek be a 90 emberéletet követelő robbanások, majd tíz nappal később, a közeli Alekszijevszkaja bányában is hasonló okokból temetett maga alá két bányászt egy szénfal.
Pedig a gazdasági mutatók alapján úgy tűnik, jó állapotban vannak az orosz szénbányászati társaságok. A jövedelmezőség a legjobbak között van, a Raszpadszkajáé például tavaly 51 százalékos volt, csaknem másfélszer jobb, mint a Gazprom gázipari óriásé. Vagyis az 1990-es évek elején többnyire bagóért privatizált bányák hatékonysága ma már világszínvonalú. A piac tíz éve lendült fel, a ráfizetéses tárnákat addigra bezárták, a többiek pedig – a szén drágulásával – egyre nagyobb hasznot hajtottak, érdemes volt tehát befektetni a fejlesztésbe. Ahogy sorra jelentek meg a nagy teljesítményű fejtőgépek, bányakombájnok, úgy nőtt a kitermelt szén mennyisége. A többi, még a szovjet időkből származó berendezés azonban elavult. Olyan ez, mintha egy öreg autóba szereltek volna több száz lóerős motort – egy darabig száguld, aztán lerobban – hozott szemléletes példát egy szakember. Így a moszkvai sajtó és az ellenzéki politikusok egy része a kombinátok tulajdonosai, a Raszpadszkaja esetében többek közt a Kremlhez közel álló milliárdos, Roman Abramovics érdekeltségi körébe tartozó Jevraz-csoport felelősségét is firtatja.
Őket azonban a jelek szerint nem fenyegeti a számonkérés veszélye, legfeljebb néhány kiskaput zárnak be előttük. A készülő rendelkezések pontosan előírnák például, hogy milyen esetekben kötelező eltávolítani az aknákból a robbanásveszélyes gázokat. Különböző számítások szerint ez 10–25 százalékkal emelné a költségeket, ám a kitermelés még így is nyereséges maradna.
Nem kedvez a biztonságnak az oroszországi vállalatoknál működő, még a szovjet időkből örökölt bérrendszer sem. A terv túlteljesítésére, egyfajta modern sztahanovista mozgalomra ösztönöz, mivel csak így kaphatnak a bányászok a megélhetéshez elegendő fizetséget. Havi 15–20 ezer rubeles, vagyis 110–150 ezer forintos alapbérüket több mint duplájára növelheti a prémium, amiért kockáztatni is hajlandóak. A metánérzékelőket például nedves ruhával letakarva vagy szigetelőszalaggal leragasztva hatástalanítják, hogy az automatika akkor se állítsa le a gépsorokat, amikor a gázkoncentráció már veszélyes szintre emelkedik. Putyin most ezen is változtatna: azt javasolta, a bányászok bérének legfeljebb harmada függjön a teljesítménytől.
A helyzet ugyanis a felszínen is robbanásveszélyes. A raszpadszkajai katasztrófa után tiltakozók zártak le egy vasútvonalat, egy eddig ismeretlen szervezet, a Kuznyecki-medence Lakosainak Szövetsége pedig internetes felhívásban kifogásolta, hogy egyesek milliárdokat keresnek rajtuk, miközben ők százával halnak meg a bányákban, és fillérekért teszik tönkre magukat. A röpirat arra utal, hogy a Raszpadszkaját is magában foglaló részvénytársaság topmenedzsereinek havi átlagfizetése 2008-ban meghaladta az egymillió rubelt, a tulajdonosok pedig még többet vágtak zsebre: a cég nyeresége 13,2 milliárd rubel volt, bérekre viszont alig 2 milliárdot fordítottak.
Igaz, azóta a profit erősen megcsappant, tavaly az előző évi negyedénél is kevesebb volt, és a május eleji szerencsétlenség után aligha javul a helyzet. A robbanás több mint 6 milliárd rubeles veszteséget okozott, s a használhatatlanná vált járatokban csak jövőre indulhat újra teljes gőzzel a termelés. A cégvezetők kormányzati segítséget kértek, és valószínűleg kapnak is, mert az országban előállított kokszolható szén több mint tizedét adó tárnák kiesése piaci zavarokat okozhat; Igor Szecsin miniszterelnök-helyettes már javasolta is a legnagyobb vállalatoknak, hogy a belföldi ellátás biztonsága érdekében korlátozzák a szénexportjukat.
POÓR CSABA / MOSZKVA
