Retró gyógymedence, gyermekpancsoló, játszóház, hullámmedence és családi csúszdák várják a fürdőzni vágyókat az új szabadtéri részleg jövő heti átadása után a Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdőben. Az őszre elkészül a fedett spa is, amelynek különlegességei a filmvetítésre alkalmas pihenőterek, a vízi bölcsőde és a nudistanapozó, valamint a klórmentes technológiával, ultraszűréssel vírus- és baktériummentessé tett víz lesznek. A mostani fejlesztésre a 2003-ban zöldmezős beruházásként készült sárvári komplexum újabb 3 milliárd forintot költ, 30 százalékát uniós forrásból. Az évi több mint 500 ezer vendéget fogadó és 2300 forintos napijegyeivel közel másfél milliárd forint árbevételt produkáló Sárvári Gyógyfürdő Kft.-nek aligha okoz gondot a bővülő vízi attrakciók üzemeltetése, ám az országszerte hasonló nagyságrendű beruházásokba fogó, zömmel önkormányzati tulajdonú fürdőket féltő Magyar Fürdőszövetség már megkongatta a vészharangot.
A sárvári fürdőben
Bánkuti András
Elúszhatnak a befektetett tízmilliárdok, ha a kormány nem kezeli kiemelten a fürdőket – lobbizott már a múlt héten a még meg sem alakult kormánynál a több mint kilencven intézményt tömörítő szervezet frissen megválasztott ügyvezető elnöke. Vancsura Miklós – aki korábban a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Kht. főigazgatója volt, 2007 óta pedig a sárvári fürdő igazgatója – azt szeretné elérni, hogy a fürdőknek legyen kormányzati gazdájuk. Lehetőség szerint nem más, mint a Széchenyi-tervet annak idején beindító Matolcsy György, a második Orbán-kormány nemzetgazdasági minisztere. „Az első negyedévben a korábbinál 15 százalékkal kevesebb üdülési csekk fogyott, ami tovább rontja a fürdők jövedelmezőségét a megemelt áfa után. Emellett a felére csökkent az önkormányzatoknak adandó idegenforgalmiadó-hozzájárulás” – sorolta kifogásait a HVG-nek Vancsura. Azt is felpanaszolja, hogy az egészségügyi és pénzügyi tárca a mai napig nem hirdette ki a gyógykezelések új térítési díját; így a fürdők, mint mondja, még mindig a 2007-es támogatási összegekkel működnek, ráadásul az idén 1,6 milliárd forinttal csökkent a gyógyászati finanszírozásuk is. Vancsura úgy véli, mindez nehezen illik abba a kormányzati szándékba, amelyet szakmai körökben Matolcsy úgy fogalmazott meg: 2015-re Magyarország „Európa szanatóriuma” lehet.
Ilyesmi lebeghetett a miniszter szeme előtt már akkor is, amikor 2001-ben, a Széchenyi-terv keretében elindította a hazai fürdőfejlesztések első hullámát. Az önkormányzatok két év alatt több mint 30 milliárd forint közpénzt költöttek e célra, a legkülönfélébb attrakciókkal növelve hagyományos gyógyfürdőik vonzerejét – és persze saját adósságukat. A Fideszt koncepciótlan fejlesztésekkel vádoló baloldali kormány a pénzcsapot átmenetileg lezárta. Újabb bővítéseket a fürdőgazdák csak 2007 után tervezhettek, amikor az Új Magyarország fejlesztési terv 2013-ig 300 milliárd forintot irányzott elő turizmusra. Ezúttal a cél az volt, hogy a főként a nyári szezonban üzemelő fürdők bővüljenek fedett részleggel.
Az idei országgyűlési választások előtt az önkormányzatok mintegy fél tucat új fürdőt adtak át, óriási csinnadrattával. Szinte egy időben nyitott meg az Európa legnagyobb élményfürdőjeként beharangozott hajdúszoboszlói Aqua Palace – amelynek szalagját Molnár Csaba kancelláriaminiszter vágta át –, a Veres János volt pénzügyminiszter által felavatott nyírbátori Sárkány Wellness és Gyógyfürdő, valamint a kontinens legmagasabb csúszdatornyával büszkélkedő szegedi Napfényfürdő Aquapolis. Utóbbiak pénzügyi konstrukciója is figyelemre méltó: a 8 milliárdos beruházás teljes költségéből 3 milliárd forint uniós támogatás, és ugyanekkora összeget adott a Hunguest Hotels Zrt. is, amely cserébe 20 százalékos tulajdonrészt kapott az önkormányzattal létrehozott projektcégben, a Ligetfürdő Kft.-ben. Holott a Széchenyi-terv izmos fürdőfejlesztéseit is amiatt érte kritika, hogy nem az önkormányzatok, hanem a bővítésből ingyenpénzhez jutó cégek, szállodatulajdonosok húzták belőle a legnagyobb hasznot.
A beruházások költségeit az önkormányzatok jellemzően hitelből fedezik. A kapuit július elején megnyitó siklósi fürdő építését például kétmilliárd forint értékű kötvénnyel finanszírozza a város, amely az üzemeltetést egy magáncégre bízta. Közös tulajdonú céggel indul neki a fejlesztésnek a gyulai önkormányzat is, amely most készíti a tanulmányterveket a patinás Várfürdő bővítésére. „A 2,5 milliárd forintos összköltség felére számíthatunk uniós forrásból, a fennmaradó summát részben kötvénykibocsátásból fedezzük, részben a fürdőt üzemeltető cég teremti elő” – vázolta a felállást a HVG-nek Perjési Klára, a város MSZP-s polgármestere. Gyulán úgy kalkulálnak, hogy a most évi 640 ezres vendégszám 150-200 ezerrel nőhet.
A magyarországi fürdők árelőnye folyamatosan csökken a nyugat-európai konkurenciával szemben. A szegedi fürdő napijegye például 4000 forintba kerül, a hévízi tófürdőbe 3700 forintot kóstál egy egész napos belépő. Bár a helyieknek a fürdők igyekeznek kedvezményt nyújtani – Zalaegerszegen például az ő belépőjük 20 százalékkal olcsóbb –, hazai és külföldi vendég között nem tehetnek különbséget. Néhány hete vált jogerőssé az az ítélet, amely szerint a harkányi gyógyfürdő hibázott, amikor a kedvezményes jegyek árusításakor különbséget tett magyar és külföldi nyugdíjasok között.
Márpedig részben a határon túlról érkező fürdővendégekben bíznak Gyulán és a tőle mindössze 80 kilométerre lévő Makón, valamint a Szlovákiához közeli Tiszaújvárosban is. „A főszezon előtt rendszerint elhozzuk a szlovák szakszervezeti vezetőket egy tanulmányútra” – adott tippet a vendégcsalogatásra Marozsák Péter, a megújuló tiszaújvárosi fürdőt üzemeltető Tiszaszolg 2004 Kft. igazgatója.
„Nemcsak fürdővendégeket, szállodaberuházókat is várunk délről” – mondta a HVG-nek Buzás Péter, Makó szocialista polgármestere. Ez nem is csoda, hiszen egyes településeken a színvonalas szállások hiánya akadályozza a gazdaságos üzemeléshez szükséges forgalomnövekedést. „Nagy bánatomra csak panziók épültek” – panaszkodott a HVG-nek Gyimesi Endre, Zalaegerszeg fideszes polgármestere. Ezért a képviselő-testület hamarosan pályázatot ír ki a város határában 2002-ben megnyílt Aquacity melletti önkormányzati telekre, hogy ott épülhessen fel egy négycsillagos hotel.
„Korábban erre gondolni sem mertünk, hiszen Hévíz dúskált négy- és ötcsillagos szállodákban” – fűzte hozzá. Ennek fényében meglepő, hogy a Hévízhez, sőt a szédületes tempóban fejlődő, divatos Zalakaroshoz közeli fekvés ellenére belevágott a fürdőépítésbe a hagyományosan nem éppen a gyógyturizmusról ismert Zalaegerszeg. „Megyeszékhelyként szerettünk volna fürdővárossá válni” – árulta el ambícióit a polgármester. Ám hiába alakították ki a városban az ország legnagyobb területű fürdőkomplexumát, a gyógyfürdővel és fedett részleggel bővített intézményben évente csupán 200 ezren élvezik a zalaegerszegiek vendégszeretetét.
G. TÓTH ILDA
