Müller Judit
„Bulányi nem fogadta el a püspököket, de tárgyalni akart velük, mi elfogadtuk őket, de nem tárgyaltunk velük” – így jellemezte a magyar katolikus egyház két egykori „földalatti” mozgalma, a Bulányi György nevével fémjelzett Bokor, illetve a Regnum Marianum közötti különbséget az utóbbi egyik képviselője. A piarista szerzetes 1945-ben kezdte el szervezni civilekből álló bázisközösségeit, amelyek a rá 1952-ben államellenes összeesküvés címén kirótt életfogytiglani börtönbüntetésből leült évek alatt is aktívan működtek, majd a kádári konszolidáció évei alatt mozgalommá terebélyesedtek. Bulányi 1960-as végleges szabadulása után megfogalmazott, egyházi hierarchiát támadó nézetei ellen a magyar klérus vezetői akkor kezdtek éles támadásba, el is tiltva a nyilvános papi működéstől a pátert, amikor a követői sorra megtagadták a kötelező sorkatonai szolgálatot. Joseph Ratzinger bíboros, a Római Hittani Kongregáció akkori prefektusa, a mai XVI. Benedek pápa pedig 1986-ban levélben szólította fel, hogy vonja vissza téves tanításait. Alá kellett írnia a II. vatikáni zsinat dokumentumaiból összeállított tizenkét pontos listát, amire ő csak azzal a szintén zsinati szövegrésszel kiegészítve volt hajlandó, hogy minden ember a lelkiismeretének tartozik engedelmességgel. 1997-ben alá is írta a dokumentumot, amit a mozgalmából nagyon sokan rossz szemmel néztek – emlékszik vissza Székely János püspök, aki még plébánosként misézési lehetőséget adott az általa vezetett széphalmi plébánián a Vatikán által jogaiba visszahelyezett, ám az oltárszolgálathoz máshol még sokáig közel nem engedett papnak.
