A Fidesz a múlt héten hivatalosan is elkezdte előkészíteni az új alkotmányt. Ennek koncepciójáról még keveset tudni, azt azonban a trianoni döntés évfordulójára elfogadott, június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító törvény alapján többen valószínűsítik, hogy az új magyar alaptörvény preambuluma Istenre is fog hivatkozni. A szóban forgó törvényben is megtette ezt a kormányzó párt, Istent mint a „történelem urát” említve. Ennek mintája – fideszes politikusok nyilatkozatai szerint – a lengyel alkotmány preambuluma volt.
Bár több tagország alkotmánya megemlékezik egy felsőbb hatalomról, az Európai Unió alkotmányáról szóló szerződés preambulumába 2004-ben, hosszas vita után, végül nem került bele sem Istenre, sem a keresztény gyökerekre való hivatkozás. Ennek beszúrását paradox módon Olaszország szorgalmazta a legvehemensebben, holott saját – 1948-tól használatos, többször módosított – alkotmányában nincs efféle utalás. Hitelesebben támogathatta annak idején az EU-alkotmány istenes verzióját Angela Merkel, akkor még csak a kereszténydemokrata CDU elnökeként, mivel a német alaptörvény is ilyen volt. Azért hivatkozott az Isten és ember előtti felelősségre az 1948-ban Bonnban megalkotott preambulum – vélik szakértők –, mert a második világháború után a németek ily módon is ünnepélyesen szakítani kívántak a diktatúrával, egyszersmind egy magasabb fórum előtt erősítve meg az ország újjáépítésének érdekében vállalt erőfeszítéseiket. Igaz – teszi hozzá Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánja –, később vita kerekedett abból, hogy az említett utalás a keresztény Istenre vagy egy általánosabb istenfogalomra vonatkozik-e.
„Kétféle módon jelenhet meg Isten egy alkotmány preambulumában: a megemlítés szintjén vagy invokációként” – magyarázza Schanda Balázs. Előbbi csoportba tartoznak a német, a lengyel és az ukrán alaptörvények, míg a görögök, az írek, az albánok és a svájciak egyenesen az égi hatalmak nevében alkotmányoznak. Az 1975 óta hatályos görög alkotmány valóságos teológiai állásfoglalást is tesz bevezetőjében (lásd idézetcsokrunkat Változatok felsőbb hatalomra címmel), mi több, a 3. cikkelye kimondja, hogy az ország elismeri „fejének a mi Urunk Jézus Krisztust”. Alkotmánytól szokatlanul ugyanitt a szöveg arról is rendelkezik, hogy „a Szentírás szövege változatlan marad. Más nyelvre való hivatalos fordítása Görögország önálló egyházának és a konstantinápolyi Nagy Egyháznak előzetes engedélye nélkül tilos.”
Még nagyobb hitbuzgalom árad az ír alaptörvényből. Bár kijelenti, hogy „magunknak adományozzuk a jelen Alkotmányt”, mintegy szakrális térbe helyezve egész államiságukat, a szövegben a „mi, Írország népe, alázatosan elismerve kötelezettségeinket a mi Urunk, Jézus Krisztus felé” fordulatot használja. A 44. cikkben pedig az olvasható, hogy „az állam elismeri, hogy a mindenható Istent illeti a hódolat. Tiszteletben tartja az Ő nevét, és tiszteli és értékeli a vallást.” Az írekhez hasonlóan vallásos máltaiak alkotmányának nincs bevezetője, viszont a 2. cikkelyében leszögezi, hogy „Málta vallása az apostoli római katolikus vallás”, továbbá „az Apostoli Római Katolikus Egyház szervei jogosultak és kötelesek a jó és rossz tanítására”.
Több skandináv országban is államegyház a lutheránus felekezet, arrafelé mégsem látták szükségesnek hivatkozni Istenre vagy a vallásra. Igaz, ezekben az országokban nincs is preambuluma az alaptörvényeknek. A norvég alkotmány a 2. cikkében csak azt mondja ki, hogy minden lakos szabadon gyakorolhatja a vallását, ám mivel az állam hivatalos vallása az evangélikus hit, a lutheránusoknak kötelességük gyermekeiket e felekezetben felnevelni. A svédeknél – említés szintjén legalábbis – csak az alkotmány részeként számon tartott alapvető jogi dokumentumban, a trónöröklést máig szabályozó 1810-es rendelkezésben tűnik fel Isten neve. „Mi, Károly, Isten kegyelméből Svédország, a gótok és vendek királya, Norvégia örököse” – hangzik a megfogalmazás, ami szakértők szerint azért különösen hangsúlyos, mivel Istennek tulajdonítja a legfőbb hatalmat. Efféle említés áll az 1921-es liechtensteini alaptörvény preambulumában is, amely szerint az uralkodó (akkor II. János, most II. Hans-Adam) Isten kegyelméből áll aprócska állama élén.
Jóllehet az Egyesült Királyságnak nincs egységes írott alkotmánya, jogtörténészek fontos jogi alapdokumentumként – afféle angol Aranybullaként – tartják számon a Földnélküli János által 1215-ben kiadott Magna Cartát (HVG, 2008. január 5.). A középkori hitvilágot tükröző irat így kezdődik: „mi, János, Isten kegyelméből Anglia királya, Írország ura, Normandia és Aquitánia hercege, Anjou grófja. (...) Tudjátok meg, hogy Isten sugallatára, a Mi, valamint elődeink és utódaink lelkének üdvösségéért, Isten dicsőségére (...) elsőként Isten segítségével kinyilvánítjuk...”
Az európai államok többsége azonban nem említ alaptörvényében felsőbb hatalmat. „A francia forradalom óta több mint 15 írott alkotmányt tartanak számon” – olvasható például Franciaországról a Trócsányi László és Badó Attila jogászprofesszorok által szerkesztett Nemzeti Alkotmányok az Európai Unióban című kézikönyvben. A legutóbbi, az 1958. október 4-e óta hatályos alkotmány preambuluma – Isten helyett – az 1789-es forradalomban kihirdetett Emberi és polgári jogok nyilatkozatára hivatkozik.
Európán kívül színesebb a kép. Az 1982-es kanadai alkotmány preambuluma például kinyilatkoztatja, hogy „Kanada olyan elveken alapul, amelyek elismerik Isten felsőbbségét és a jog uralmát”, a szomszédos Egyesült Államokban azonban a többnyire mélyen vallásos alapító atyák által megszövegezett alapdokumentum nem tesz említést felsőbb hatalomról. Így manapság a szövetségi alkotmányban vallásos gyökereket keresgélő neokon politikusok jobb híján abból igyekeznek nyakatekert érveléssel következtetéseket levonni, hogy az alapdokumentumot „az Úr 1787. esztendejében, szept. 17-én” írták alá, vagyis a szövegben mégiscsak feltűnik Isten – mondta el a HVG-nek Badó Attila, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a maga alkotmányában kivétel nélkül mind az ötven szövetségi állam hivatkozik egy felsőbb hatalomra, mi több, a kongresszus ülésszakai imával kezdődnek, és minden amerikai dolláron olvasható az „in God we trust”, azaz az „Istenben bízunk” felirat. A közel-keleti országok többségében az alaptörvények bevezetője hivatkozik Istenre. Szaúd-Arábiában, ahol az alkotmánynak nincs preambuluma, az első cikk leszögezi, hogy a királyság vallása az iszlám, és igazi alkotmánya az „Isten Könyve és Prófétája Szunnája”.
A HVG által megkérdezett szakértők fontosnak tartják kiemelni, hogy a preambulum soha nem része az alkotmány szövegének, az inkább az alkotmányozó „irodalmi munkásságának” része, amiből normatív következtetést nem lehet levezetni. Schanda Balázs szerint az efféle hivatkozásoktól talán azt remélik, hogy „kisebb gazemberségre vetemednek az ország vezetői, ha tudják, van felettük valaki”. Ez utóbbi nyilván nem volt szempont a II. János Pál pápa által 2000-ben aláírt, Vatikán állam működését szabályozó – a valódi alkotmányoknak egy az egyben meg nem feleltethető – alaptörvény elkészítésekor. Tény viszont, hogy az ünnepélyes szövegben Isten neve csak a 20. cikkely utáni dátumozásban említődik meg.
IZSÁK NORBERT
