Moszkvai űrjárat

Virtuális Mars-utazásra indult a múlt csütörtökön hat férfi, ám valójában ki sem mozdulnak az orosz tudományos akadémia moszkvai orvosbiológiai intézetében kialakított, életnagyságú űrhajómodellből. A három orosz, valamint egy-egy francia, kínai és olasz „űrhajós” (képünkön a búcsú perceiben) 520 napot tölt egy valódi – bár a következő 30 évben még aligha esedékes – Mars-misszióéhoz a lehető leginkább hasonlító körülmények között. A súlytalanságot és a kozmikus radioaktív sugárzást nem imitálják, és nőket ezúttal nem engedtek be, ám a szkeptikusok szerint nem csak emiatt nem lehet igazán hiteles eredményeket várni az ilyen kísérletektől. Másként viselkedik az ember, amikor tudja, hogy csak egy fal választja el a megszokott világtól, mint amikor a világűr veszi körül – mondják. Márpedig a kísérlet fő célja éppen annak vizsgálata, miként bírja a tartós összezártságot a legénység. A résztvevők bármikor kiszállhatnak, de akkor a küldetés szempontjából halottnak nyilvánítják őket. A mostani kísérlet próbája három éve egy kéthetes, tavaly pedig egy 105 napos összezártság volt, az első hasonló kutatások azonban az 1950-es években kezdődtek a Szovjetunióban, akkor még az atom-tengeralattjárók személyzetének felkészítésére. Aztán az 1960-as évektől már az űrkutatás támogatása volt a fő cél. 1967–1968-ban például egy teljes évre izoláltak három önkéntest, 1999-ben, a nemzetközi űrállomás beindítása előtt pedig – orosz és külföldi résztvevőkkel – 240 napig tartott egy kísérlet.