Erkel Ferenc zeneszerzői tehetségének értékelésébe nem szívesen bonyolódnék bele (HVG, 2010. május 22.), mivel inkább zeneszerető, mint a zenéhez professzionálisan értő ember vagyok. Számomra kivételesen nagy élmény volt és maradt a Bánk bán. Szerencsém volt látni az 1969. évi felújítást, nekem örökké ez marad az „igazi”, már csak Simándy József miatt is. A cikkhez mellékelt fotóval kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy Bánk–Simándy sosem viselte a kardot jobb oldalon, ahogyan a felvételen látható, bizonyára megfordították a negatívot.
TÓTI MIKLÓS
(BUDAPEST)
