A sztrádacégekre kiszabott eddigi rekordbüntetését is megdöntötte a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), amikor a múlt héten 7,178 milliárd forint bírságot rótt ki négy vasútépítő társaságra, kartellezés miatt. A Strabag érdekeltségébe tartozó Szentesi Vasútépítő Kft. 3,5 milliárd, a Swietelsky-tulajdonú Mávépcell 2,1 milliárd és a Colas Zrt. 1,5 milliárd forintos büntetése mellett eltörpül a felszámolás alatt álló Máv MTM Rt. 178 milliója. Az ötödik érintett, a német Wiebe International GmbH leánycége, a győri székhelyű Vasútépítők Pályatervező, Kivitelező és Iparvágány-fenntartó Kft. pedig megúszta a büntetést, mivel az eljárásban ő szolgáltatta a döntő bizonyítékot.
MTI/H. Szabó Sándor
A határozat szerint a cégek a vasúti felújításokra, átépítésekre 2004–2005-ben kiírt vagy tervezett közbeszerzési eljárások kapcsán állapodtak meg a piac felosztásáról, némelykor a győztesről is. Alighanem ennél is nagyobb robbantásra készült a GVH, legalábbis 2007 novemberében tartott hajnali razziája során egy tucat cég volt a listáján, és a gyanú akkor még a 2006–2007-es időszakra vonatkozott. A lajstrom – amelyen olyan nagyágyúk neve sorakozott, mint a Hídépítő, a Hochtief, a Közgép, a Resonator, a Strabag vagy a Vegyépszer – időközben 17 szereplősre bővült, ám nagyobb részük ellen a Versenytanács elegendő bizonyíték híján megszüntette az eljárást.
Az ügyet „hivatalból rendelkezésre álló információk alapján” indították meg – mondta talányosan a HVG-nek az előadó Versenytanács-tag, Szántó Tibor. A nagy tendereket a GVH eleve figyelemmel kíséri – fűzte hozzá –, a piaci fejleményeket pedig elemzi. Márpedig a vasúttenderek méretesek, és az építkezéseknek lendületet adtak a kötött pályás közlekedés fejlesztését ösztönző uniós források is (például a 2007-ben elkezdődött kétéves akcióprogram több mint 300 milliárd forint uniós pénzt célzott meg vasúti beruházásokra). Nem véletlen, hogy az ezekre szakosodott cégek mellett egyre több útépítő társaság is bekapcsolódott az üzletágba. A GVH közlése szerint az elmarasztalt vállalatok 2004. novemberi találkozójukon állapodtak meg a – részben csak tervezett – tenderekről, hogy a munkálatokból mindenki arányosan részesülhessen. Azaz a nyertes a többieket vagy bevonja alvállalkozóként az adott munkába – más tendereken pedig a korábbi alvállalkozók közül kerülhet ki a győztes –, vagy valamely tendertől való tartózkodásáért cserébe más pályázaton járhat sikerrel.
Az összejátszásra a fő bizonyítékot a Vasútépítők Kft. szolgáltatta. „Az ügy még nincs lezárva” – hárította el a HVG érdeklődését Szijjártó István, a Vasútépítők Kft. ügyvezetője, a miniszterelnök szóvivőjének édesapja. Így nem erősítette meg azt az információt sem, hogy az általa a német anyacégnek küldött e-mailről lenne szó, amelyben azt taglalta, hogy a győri társaságnak a következő időszakban milyen munkák elnyerésére lesz esélye – és mely cégekkel közösen. Az elmarasztalt versenytársak, Szijjártóhoz hasonlóan, az írásos GVH-határozat kézhezvétele előtt nem kívántak nyilatkozni. A neve elhallgatását kérő egyik szereplő azonban azt állította, nem megállapodásról volt szó, csupán a jövőt latolgatták a Magyar Vasúti Egyesülés nevű szakmai szervezet szokásos rendezvényén, az elektronikus levél pedig arra szolgált, hogy az az idő tájt alig 700 millió forint árbevételű Vasútépítők Kft. reményteljes megrendeléseket jelezhessen saját tulajdonosának. A HVG forrása szerint még az is vitatott, hogy ez az ominózus levél eljutott-e egyáltalán az anyavállalathoz, a benne prognosztizált nyertesek pedig nem egyeztek meg a későbbi befutókkal. Közleményében a GVH házkutatás során beszerzett iratokra, a megállapodásról készült feljegyzésre, tanúvallomásokra hivatkozott.
Bármilyen bizonyítékot talált is a GVH, bevallottan elrettentő méretű bírságot osztott ki. Bár a felső plafont, az adott cég vagy cégcsoport előző évi árbevételének 10 százalékát a büntetés nem érte el – hiszen ez csak a Strabag esetében, a 2003-as 99 milliárdos árbevételt alapul véve, közel 10 milliárd lett volna –, a bírság így is csaknem a harmada a ténylegesen lebonyolított mintegy 24 milliárd forint össztenderértéknek. (A figyelembe vett piac ennél nagyobb, hiszen a tervezett tenderek között akadt tízmilliárd forint nagyságrendű is.) Fogott ennél már vastagabban is az ítélkezők ceruzája, hiszen a Heves megyei útépítőkartell esetében, ahol a pályázati érték egymilliárd forint volt, a Strabag–Egút-páros büntetése csaknem háromszor ennyi, 2,9 milliárd lett (HVG, 2009. február 7.). Igaz, ott négy éven át tartó, folyamatos egyeztetést tárt fel a hivatal.
Súlyosbító körülményként vette figyelembe a GVH a vasútkartell esetében is a többszörös visszaesést; a szakzsargon „különös ismétlésnek” nevezi, ha adott vállalkozás rövid időn belül többször is hasonló jogsértést követ el. Márpedig a Strabagot az összesen 7 milliárd forintos büntetéssel zárult sztrádakartell, az 1,3 milliárdos vidéki és a 600 milliós fővárosi, valamint a Heves megyei útkartell miatt is elmarasztalták. A vasúttenderen a Strabag-csoport egy másik tagja, a Szentesi Vasút Kft. bukott meg, ám a versenyjogsértés cégcsoportszinten egybeszámít; a GVH értelmezésében egy társaságcsoportnak egységesen kell felelősséget vállalnia azért, hogy tagjai betartják a versenyjogot. Ilyen alapon az is visszaesésnek minősül, ha adott csoport más-más tagvállalata követi el ugyanazt a jogsértést. (A Colas és a Swietelsky neve is három ügyben szerepelt az említettek közül, de a súlyosbítást megúszták, mivel vasúti társaságaikat a vizsgált 2004–2005-ös időszak után szerezték meg.)
Az elmarasztalt vasútépítők egyelőre nem nyilatkoztak arról, bírósághoz fordulnak-e a vaskos büntetés eltörlése vagy enyhítése reményében, de aligha kérdéses, hogy ezt teszik. A tét nagy, hiszen a kartellek árfelhajtó hatása miatt a megrendelő – a vizsgált időszakban a pályázat kiírója a MÁV EU-programigazgatósága volt – kártérítési pert is indíthat. A versenytörvénybe beemelt passzus szerint kőkemény kartell esetén az árfelhajtó hatást 10 százaléknak kell tekinteni, vagyis a versenyfelügyeleti bírságon felül több milliárd forintos kártérítési igényre is számíthatnak a vasútépítők. (A megrendelő, saját számítása alapján, megemelheti a követelést, de a vasútépítő is bizonyíthat 10 százaléknál kisebb kárt – feltéve, hogy képes erre.)
E tekintetben a Vasútépítők Kft. sem élvez előnyt, mert csak a 2009. június 1-je utáni kartellezés esetén igaz, hogy a társait leleplező kartelltagnak a kártérítési perben csak akkor kell fizetnie, ha a többi vétkesnél már a végrehajtó sem találna vagyont. A büntetőjogi következmények alól viszont mentesül az „engedékenységi kérelemmel élő”, azaz a GVH-nak segítő kartelltag. Bár a versenyhivatalnál egyelőre nem tudták megmondani a HVG-nek, tesznek-e feljelentést, 2005 szeptembere óta a kartellezés bűncselekménynek számít, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
VITÉZ F. IBOLYA
