A bibliai Jákobnak 12 fia volt – Rúbén, Simeon, Lévi, Júda, Zebulon, Jisszákár, Dán, Gád, Naftali, József, Benjámin, Ásér –, és mindegyik egy-egy törzs atyja lett. Gyakran emlegetik tizenharmadikként József fia, Efraim népét. A törzsek a Jordán folyó mentén telepedtek le, és amikor Kr. e. 933-ban az ország két királyságra szakadt, kettő a déli Júdeába, tíz az északi Izraelbe került. A kétszáz évvel későbbi asszír hódítás nyomán az északiakat elhurcolták, őket Izrael elveszett tíz törzsének tartják, Benjámin és Júda népei viszont Palesztinában maradtak. Izrael állam máig kutatja az elveszetteket, és Amerikától Ázsiáig rendre fel is bukkannak olyan zsidó kultúrájú közösségek, amelyek azt állítják magukról, hogy a palesztinai ősökig vissza tudják vezetni eredetüket.
Több kutató szerint az elveszett törzsek Asszíriából az ókori Selyemúton továbbvándoroltak kelet felé. Ezek lehetnek a főként Afganisztánban és Pakisztánban élő pastuk, a Pakisztán és India között lévő Kasmír bizonyos népei, az Indiában fellelt kánaániták – Kánaán népe –, az Indiában és Mianmarban szétszóródott Menase – Manasse – törzs tagjai vagy a kínai Csiang-min és Kajfeng közösségek. De még Japán több szokását is az ókori izraeli hagyományokból eredeztetik egyes tudósok, vagy legalábbis rámutatnak az egyezőségekre. Ilyen például a frigyláda és a japán fesztiválokon használt omikosi, a két rúdon hordozott dísztárgy közti hasonlóság. De egyes sintó szentélyekre Dávid-csillagot véstek, sintó fesztiválon pedig elmesélik a történetet, amikor Ábrahám Isten kérésére majdnem feláldozza fiát, Izsákot.
Egy elmélet szerint a zsidók egy része a középkori Kazár Birodalmon keresztül érkezhetett Európába. Az Urál hegység és a Fekete-tenger között a 8–10. században virágzott egy zsidó állam. A kazárok valószínűleg a muszlim arabok és a keresztény Bizánc befolyása és hódításai elleni védekezésül vehették fel a judaizmust, és könnyen lehet, hogy területükön a Közel-Keletről északra menekült izraelita törzsek is éltek. A birodalom felbomlása után sokan a mai Oroszországban és Kelet-Európában telepedhettek le.
Mexikóvárostól 160 kilométerre északra él egy indián törzs, amely azt állítja, hogy felmenői egy zsidó milícia tagjaiként Hernán Cortés spanyol hódítóval érkeztek az Újvilágba 1519-ben. A közösség féltve őrzi a Tóra egyik példányát, és mint a bibliai időkben, örök világosságként folyamatosan olajmécsest éget.
