Újabb tíz évig a Veolia-csoport szolgáltatja az ivóvizet a Párizs környéki agglomeráció több mint 130 településén 450 ezer háztartásnak – adta hírül a francia média még az előtt, hogy a Sedif regionális víziközmű-társulat kihirdette volna a közbeszerzési eljárás eredményét. Az utolsó tárgyalási fordulóban a Veolia egyetlen riválisát, a Suez Environnement-t ugyanis az ajánlatkérő értesítette, hogy kizárta az eljárásból. Pedig a magában Párizsban az ivóvízpiacon a Veoliával osztozó Suez apait-anyait beleadott: a tenderre benyújtott mázsás pályázati anyag elkészítése 30 munkatársa több hónapos munkájába és bő 7 millió eurójába került.
A tét nem kicsi. Bár a hírek szerint a Veolia víziközmű-leányvállalata kénytelen volt vállalni a párizsinál átlagosan 40 százalékkal magasabb díjak csökkentését, Európa legnagyobb értékűnek mondott vízszolgáltatási szerződése így is évi 350 millió euró körüli bevételt hozhat neki, ami jelenlegi franciaországi forgalmának több mint 6,5 százaléka. A főváros környéki régió ivóvízellátása nem új feladat a Veolia számára. A cég elődje, az 1853-ban III. Napóleon császár által alapított Compagnie Générale des Eaux (CGE) 1923-ban vette kézbe a helyi vízszolgáltatást, és e pozícióját a jelek szerint 2011-től is megőrzi.
A referenciának sem utolsó megaszerződés nyélbe ütése Antoine Frérot vezérigazgató első komoly fegyverténye azóta, hogy tavaly novemberben felváltotta a Veolia első számú vezetőjének székében a 2010 végéig az igazgatótanács éléről is távozó Henri Progliót, aki 2002-ben levezényelte a cég kiválását a Vivendi Universal-csoportból. Progliót tavaly novemberben nevezték ki az állami többségű energetikai mamutcég, a Veoliában 4 százalékos tulajdonrésszel rendelkező Électricité de France (EDF) első emberévé. Francia politikai körökben vihart kavart, amikor kiderült, hogy az EDF elnök-vezérigazgatójaként és a Veolia elnökeként egyszerre két topmenedzseri fizetést is felvesz.
Az őrségváltás nem rengeti meg a párizsi és a New York-i tőzsdén egyaránt jegyzett, 10 milliárd euró piaci értékű Veoliát, amely a világ legnagyobb környezetgazdálkodási szolgáltatója. Frérot – aki korábban a csoport bevételeinek több mint 36 százalékát adó víziközmű-tevékenységért felelt – Proglio jobbkeze volt, ezért előrelépése folyamatosságot ígér az öt kontinensen 3500 leányvállalatnál 313 ezer alkalmazottat foglalkoztató cég életében. Ugyanakkor az új főnök – a tíz évvel ezelőtti befektetésükön 16 százalékot veszítő részvényesek kedvét keresve – a növekedésről a jövedelmezőségre helyezi át a hangsúlyt, és a 2009 végén 15 milliárd eurós adósságállomány lefaragását 3 milliárd eurónyi nem stratégiai vagyonelem értékesítése révén kívánja felgyorsítani.
A víziközmű-tevékenység mellett hulladék- és energiagazdálkodással, valamint tömegközlekedéssel is foglalkozó Veolia tavaly nem egészen 35 milliárd eurós forgalom mellett 584 millió eurós adózás utáni eredményt könyvelt el. Utóbbit olyan egyszeri tételek növelték, mint például a Clemessy elektromechanikai cég eladása. A válság persze a Veoliát sem kímélte, tavaly csak egy 380 millió eurós költségmegtakarítási programnak köszönhetően tudta tartani két számjegyű profitrátáját.
A francia lakosság 39 százalékát ivóvízzel ellátó és 28 százaléka számára szennyvízkezelést is végző Veolia ügyfeleinek csaknem 70 százalékát világszerte önkormányzatok teszik ki. Az 1998-ban Vivendi, majd 2003-ban a tőzsdei bevezetés nyomán Veolia névre keresztelt CGE az első külföldi szolgáltatási szerződését 1880-ban az olasz Velence városával kötötte. Ma már 74 országban van jelen, igaz, a csoport forgalmának 40 százalékát francia földön, további 35 százalékát pedig más európai államokban éri el. Magyarországon 1994-ben tűnt fel, főbb érdekeltségei a Szegedi Vízmű Zrt., a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt., a Salgótarjáni Csatornamű Kft., az Érd és Térsége Regionális Víziközmű Kft. és a Sade Magyarország Mélyépítő Kft.
A Veolia korán betette a lábát az évi 260 milliárd dolláros, 7 százalékos ütemben növekvő globális vízgazdálkodási piac legígéretesebb területére, Kínába, ahol mára az első magán-vízszolgáltató lett. 23 kínai tartományban kötött 30–45 évre szóló szerződéseket, de az amúgy is lassan megtérülő befektetéseket megkérdőjelezte, hogy a helyi hatóságok 2008-ban nem járultak hozzá a betervezett tarifaemelésekhez. A leckéből tanulva a Veolia stratégiát váltott, és nemcsak Kínában, hanem a közel-keleti és az afrikai piacokon is: a jövőben helyi partnerek tulajdonosi bevonásával igyekszik megosztani a kockázatokat.
VIDA LÁSZLÓ
