Egy magyar királyfi feleséget keresett magának, de hazájában nem talált megfelelőt – így kezdődik egy lengyel mese, amely a dél-lengyelországi Wegierska Górka kisváros nevének eredetét magyarázza. Az öreg király beleegyezett, hogy fia külföldön is szerencsét próbáljon, de csakis azzal a feltétellel, ha az esküvőt magyar földön tartják. A királyfi Lengyelországban akadt rá az igazira, a hajadon azonban semmi kincsért nem akarta elhagyni az otthonát. Ehelyett azt tanácsolta, hogy a királyfi hozasson földet szülőhazájából, és azon állva esküdjenek, ily módon felelve meg az atyai parancsnak. Ekképp jött létre a magyar hegyecske, lengyelül Wegierska Górka.
Egy lengyel helytörténeti kötetben egy másik mese is felbukkan, amely szerint éppen fordítva történt: János Kázmér lengyel király volt az, aki az említett dombon egy magyar cigánylány iránt szerelemre gyúlt. A harmadik, alighanem a legismertebb legenda pedig egy bíróság elé került területi vitáról szól, amelyben a magyarok térden állva tettek esküt, hogy a kiszemelt zywieci régió az övék. Azért – szól a különös sztori –, hogy ne essenek a hamis tanúzás bűnébe, földet tömtek a nadrágjukba; ebből jött létre a magyar hegyecske.
A meséken túllépve a történészek leginkább Mátyás király hódításainak tudják be, hogy az 1918 előtti magyar határoktól északnyugatra számos Magyarországra utaló helynevet találni. Ilyen például a mai Csehország délkeleti (morva) vidékén található Uhersky Bród, illetve Uherské Hradiste (Magyarbród és Magyarhradis). Mátyás 1468-ban foglalta el Morvaországot, 1474-ben pedig – a boroszlói (Breslau, Wroclav) győzelem, illetve a II. Ulászlóval 1478-ban kötött olmützi béke eredményeként – Sziléziát is a birodalmához csatolta. Wegierska Górka neve 1477-ben bukkan fel először a krónikákban, s a lengyel történészek szerint leginkább egy Mátyás elleni védvonalként használt sáncra utalhat.
