Világszerte közel 41 ezermilliárd dollárnyi befektetés szükséges 2030-ig ivóvíz- és csatornarendszer, út- és vasúthálózatok, erőművek, repülőterek, kikötők építésére, energetikai és egyéb infrastrukturális beruházásra az amerikai Cohen & Steers pénzügyi társaság előrejelzése szerint. A pénz több mint felét a víz- és csatornahálózat, a víztisztító rendszerek viszik el, 22 százalékát az energetikai, 19 százalékát pedig a légi és a vízi közlekedéssel kapcsolatos beruházások. A világ népességének gyarapodása (a jelenlegi 6,8 milliárdról 2030-ra 9 milliárdra), valamint az urbanizáció felgyorsulása (20 év múlva minden 10 emberből 6 városban élhet majd) megköveteli az infrastruktúra fejlesztését. A fejlődő országok ma még döntően az alapvető szolgáltatások kiépítésénél tartanak, a fejlett régiókban viszont már esedékessé vált a meglévő hálózatok felújítása, modernizálása. Kína különösen belehúzott: a pekingi kormány a következő két évtizedben 16 ezer kilométernyi gyorsvasúthálózat kiépítését tervezi, ami egymaga 300 milliárd dollárnyi befektetést igényel. Hagyományosan az állam állja az ilyesfajta beruházásokat, ám az utóbbi évtizedekben sok esetben – központi forrás híján, illetve a rendszerek működtetésében rejlő üzleti lehetőségek láttán – a magántőke is megmozdult. Ennek következtében egyre elterjedtebbé váltak a ppp-finanszírozású projektek.
