Nem valószínű, hogy Károlyi Mihály gróf 1919 őszén koszorút küldött Tisza István gróf ravatalára, lévén Tiszát 1918. október 31-én gyilkolták meg (HVG, 2010. június 19.). Továbbá Károlyi Mihály 1918. november 16-án nem a Magyar Köztársaságot, hanem a Magyar Népköztársaságot „kiáltotta ki”, s lett annak ideiglenes elnöke – egyben „megbízva a külpolitika irányításával és vezetésével” – 1919. január 11-e és 1919. március 21-e között. Magyarországot a „vörös gróf” Franciaországban nem nagyköveti, hanem „rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri” rangban képviselte 1947. augusztus 21-e és 1949. június 2-a között. (Diplomáciai rangját 1946. augusztus 7-én kapta. 1948. augusztus 14-e és 1949. június 2-a között a belgiumi magyar követséget, illetve 1949. január 13-a és 1949. június 2-a között a luxemburgi magyar követséget is ugyanő „vezette”.)
SZAKÁLY SÁNDOR
(BUDAPEST)
Attól még, hogy az évtizedeken át lényegében emigrációban élni kényszerült Károlyi Mihályt halála után Kádárék saját hősükké avatva kisajátították, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a „vörös gróf” valójában a köztársaság és a köztársasági eszme megkérdőjelezhetetlen szimbóluma. Az első közakarattal (és közfelkiáltással) választott államfő. Egyébként tartalmas cikkükben (HVG, 2010. június 19.) erről csupán utalásszerűen esik szó. Pedig 1946 elején, amikor Magyarország a király nélküli királyság nevetséges állapotán felülemelkedve többpárti akarattal másodszor is a köztársaságot választotta államformául, a nemzetgyűlés külön törvényt hozva rehabilitálta az 1918-as őszirózsás forradalom nem véletlenül legnépszerűbb politikusát. Károlyi szinte az első világháború kitörésétől kezdődően – az akkori közhangulattal is szembemenve – töretlenül háborúellenes politikát folytatott, s makacsul ismételgette, hogy az értelmetlen öldöklés viszi romlásba az országot. Ez a konzekvens felfogás is nagy szerepet játszott abban, hogy a háborús veszteségek növekedésével párhuzamosan milliók, katonák és hátországiak fordultak szembe mindazokkal, akik kitartásról, végső erőfeszítésekről papoltak. Trianon ugyanis egyáltalán nem Károlyival, hanem a cikkükben nagy ellenlábasként aposztrofált, kezdetben hezitáló Tisza kapitális tévedésével, a háborúba lépéssel kezdődött. A nem sokkal később már legfőbb bűnbakká bélyegzett – nem mellesleg 1919 februárjában Kápolnán saját földbirtokát felosztó – gróf kiemelkedő művészi jelentőségű szobrának meg-megújuló meggyalázása felfogásom szerint a demokrácia rettentő sérelme, a meggondolatlanul bejelentett eltávolítási szándék megvalósítása pedig egyenesen annak megkérdőjelezése (lenne).
TOLLAS JÁNOS
(VÁC)
