CNAC-végzősök Budapesten
MTI/Kollányi Péter
A lét alapvető kérdéseit feszegető párbeszédek tarkítják a lég- és talajtornász-, továbbá kerékpárzsonglőr- és ugrószámokat a francia cirkuszakadémia, a CNAC végzőseiből álló társulat műsorában. A héten a Fővárosi Nagycirkuszban vendégszereplő trupp Városi nyulak című előadását Schilling Árpád, a Krétakör Színház alapító-direktora rendezte meg, mert az idén negyedszázados CNAC hagyományai szerint a diploma-előadások porondra állítását mindig az új cirkusz világán kívüli művészre bízzák. A színház és a manézs világát sajátosan ötvöző új cirkusz (nouveau cirque) sokszínű műfaja 1968-ban, a diáklázadások évének tavaszán született meg, amikor Jerome Savary (aki ma már musicalrendező sztár) légtornászokkal és színészekkel, műlovarokkal, zsonglőrökkel egy cirkuszi sátorban hozta létre politikai revüjét. Szintén 1968-ban járta be Franciaországot a másik úttörő, a londoni Living Theatre társulat (HVG, 2000. július 15.), amelynek előadásai a francia forradalom felszabadultságát idézték, és a vásári mutatványosoktól ellesett elemekkel voltak teli. Peter Brook brit rendező 1970-ben a Szentivánéji álomban is „cirkuszolt”: a Royal Shakespeare Company színpadát szemfényvesztők, bohócok, artisták népesítették be, a tündérvilág trapézokon lengett, Titánia és Zuboly násza pedig strucctollas varietészámként teljesedett be. Az új cirkusz talán legismertebb képviselője a Cirque du Soleil. Gigantikus show-műsoraihoz képest ínyencebb igényeket elégít ki a svéd Cirkus Cirkör színháza, amely akrobatikával fűszerezett tánccal és irodalmi szövegekkel – Franz Kafkától Fernando Pessoáig – fogalmazza át a porondművészetet.
