Eddig szinte csak szakmai körökben különböztették meg a kreatív iparágakat, Orbán Viktor azonban, másodszori kormányfővé választásával, nemzeti üggyé emeli őket. Legalábbis annyiban, hogy a nemzeti együttműködés programjának nevezett kormányprogram a korábban a Fidesz által favorizált építőipar, turizmus és mezőgazdaság mellett a kreatív iparnak is kiemelt szerepet szán a munkahelyteremtésben. A kormányzati vízió szerint ez a gazdasági szegmens hivatott arra, hogy a frissen végzett, több idegen nyelvet is beszélő fiatalokat foglalkoztassa.
A kormányprogram kidolgozóinak nem kellett messzire menniük inspirációért, hiszen a Fideszhez közel álló vállalkozók közül többen is érdekeltek ebben az ágazatban. Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter – aki fiatalon filmrendező szeretett volna lenni – éppen a bársonyszékért hagyta ott médiavállalkozását, az Infocenter.hu Zrt.-t, amely másnap 31 százalékos tulajdonosa lett a legnézettebb tévécsatornának, az RTL Klubnak. Az Infocenterben Stumpf István volt kancelláriaminiszter és Nyerges Zsolt ügyvéd lépett Fellegi helyére, Nyerges egyúttal a Heti Válasznak, valamint a Lánchíd és a Class FM rádiónak is közvetett tulajdonosa. A Fidesz egykori gazdasági igazgatója, Simicska Lajos – még a kilencvenes évek közepén – a Mahir-csoport bekebelezésével fogott bele reklám- és médiabirodalom építésébe, Nyerges egyébként ezekben az üzletekben is segédkezett. Az ugyancsak Fidesz-közeli milliárdos, Vitézy Tamás a turizmus mellett a kreatív iparba is befektetett, az ő cége adja ki a Helyi Théma című ingyenesen terjesztett hetilapot. Testvére, Vitézy László pedig televíziós rendező és producer, az első Orbán-kormány regnálása idején a Magyar Televízió egyik legjelentősebb műsorszállítója és az akkori vezetés befolyásos háttéralakja volt.
A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. üzemében
Dudás Szabolcs
Filmrendező az első Orbán-kormány pr-ját irányító, egymilliárd forintos adótartozása miatt felszámolt Happy End Kft. egykori tulajdonosa, Káel Csaba is. Amint megtörtént a fideszes hatalomváltás Pécsett, őt bízták meg a kultúrfőváros nyitóünnepségének művészeti vezetésével. Kreatív lett még az eddig elsősorban autópálya-építésben jeleskedő Vegyépszer-csoport is: a jobboldalhoz közel álló Nagy Elek nevéhez köthető egyik céghez kerültek a Reklámegyesülés Kommunikációs Befektetési Zrt. részvényei (HVG, 2009. május 2.).
Korántsem földtől elrugaszkodott ötlet a kreatívok felkarolása, hiszen ezen ipar egyes ágazataiban Magyarország már most is az élen jár. Az ENSZ égisze alatt működő Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezetnek (UNCTAD) a kreatív gazdaságról két évvel ezelőtt készült tanulmánya szerint Magyarország 2005-ben az audiovizuális szolgáltatásokban (ilyenek például a filmes utómunkálatok) az ötödik legnagyobb exportőr volt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada után. Ez az eredmény a 2004-es filmtörvénnyel bevezetett adókedvezményeknek tulajdonítható, amelyek következtében a Magyarországra hozott filmgyári munkák értéke a 2004-es 6,5 milliárdról 2007-re 57 milliárd forintra nőtt. A munka minőségével sem lehet gond, amit az is jelez, hogy az idén egy magyar cég, a Colorfront Kft. nyerte el az amerikai akadémia tudományos és technikai Oscar-díját. A budapesti cég olyan szoftvert fejlesztett ki, amellyel akár a mozikban, vetítés közben is lehetővé válik a filmek színkorrekciója.
Kizárólag a szerzői jogi tartalmat előállító tevékenységet tekinti a kreatív ipar részének a Magyar Szabadalmi Hivatal, amely – 2006-os adatokkal – úgy számolja, hogy a bruttó hozzáadott érték alapján az ágazat 7,4 százalékkal járult hozzá a hazai gazdaság teljesítményéhez, ami két és félszerese például a mezőgazdaság eredményének. A kreatívok a munkavállalóknak is több mint 7 százalékát foglalkoztatják; nagyjából annyian – csaknem 300 ezren – dolgoznak ebben az ágazatban, mint ahányan az egészségügyben. Vonzó az a növekedési pálya is, amellyel a kreatív iparágak kecsegtetnek: az UNCTAD szerint e termékek világkereskedelme évente 8-10 százalékkal bővül. A profit pedig, feltéve, hogy a termék piacra jut, árbevételre vetítve akár 50–100 százalékos is lehet – állították a HVG érdeklődésére szakmabeliek.
A kreatívok kiemelése nem kizárólag az Orbán-kormány leleményességén és szimpatizánsainak elkötelezettségén múlt. A Gyurcsány-kormány idején a kormányfőnek tanácsokat adó Demos Magyarország Alapítvány berkeiben már készültek tanulmányok a kreatív gazdaságról, a Bajnai-kormány idején pedig a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium rendelt meg egy dolgozatot az ágazatról. Ám a szocialisták kitartottak a jármű-, a gyógyszeripar, az infokommunikációs technológia és a logisztika támogatása mellett. Maguk a kreatív cégek persze ettől függetlenül is növögettek. Főként Budapesten, hiszen a fővárosban él a kulturális és médiaipari dolgozók 47 százaléka, az alkotóművészek 60 százaléka, az előadóművészek 51 százaléka. A Magyar Tartalomipari Szövetség is itt hozta létre 2007-ben a Kreatív Iparágak Platformját, amely elsősorban a digitális tartalmak kutatás-fejlesztésével foglalkozik, s tagja például a pécsi klaszter is.
Fazekas István
Pécs az elmúlt két évtizedben egyfajta zsákváros lett: ipara csaknem teljesen megszűnt, így a helyi gazdaság számára kiutat jelenthet a kreatív termékek és szolgáltatások fejlesztése. A 65 tagú Dél-dunántúli Kulturális Ipari Klaszter 2007 elején alakult meg, és alapvetően a helyi kisvállalkozásokra fókuszál, de alapító a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. is; utóbbi talán leghíresebb munkája a budapesti Művészetek Palotájának hangszere. A klaszter Pécs városával közösen 250-250 millió eurós forrást nyert el az európai uniós Creative Cities program keretében. Az Európa kulturális fővárosa megvalósíthatósági tanulmányának 300 millió forintos büdzséjéből viszont a helyi kreatívok mindössze 1,5 százalékkal részesültek.
A klaszterépítés motorja Debrecenben az egyetem. Míg a pécsiek három év alatt félmilliárd forintot fektettek az ipar fejlesztésébe, az észak-alföldi Szilícium Mező program keretében 3,6 milliárd forinthoz jutott a Kreatív Iparágak Inkubációs Központjára. A debreceni klaszter nem csak kispályásoké: a 31 tag, köztük például a Deutsche Telekom tulajdonában lévő szoftverfejlesztő T-Systems RIC Kft., valamint a többségükben kis- és középvállalkozói kategóriába tartozó informatikai cégek együttes éves árbevétele 2008-ban több mint 30 milliárd forint volt. Projektjeik között van egyebek mellett a helyi focicsapat, a DVSC számára készülő virtuális szimulációs rendszer, a LokiAvatár, amelynek segítségével elemezni lehet a sportolók mezőnyjátékát. Az amerikai tulajdonosi hátterű Animex Kft. pedig azon ügyködik, miként lehet a hagyományos kétdimenziós tartalmakat háromdimenzióssá alakítani, ami annál is sürgetőbb, mert az Ipont-Consulting Kft. már a szemüveg nélkül használható 3D-s televízió kifejlesztésén dolgozik.
Az ágazat szereplői érthető módon örömmel fogadták a kreatív ipar kormányzati felfedezését, még az sincs ellenükre, hogy a kormány külföldi befektetőkkel akarja finanszíroztatni a szükséges fejlesztéseket. „Ez egy tőkeigényes iparág – magyarázta a HVG érdeklődésére az Animex Kft. munkatársa, Papp Attila –, hiába a jó ötlet, tőkéstársra van szükség, hogy eljusson a megfelelő piaci környezetbe, ahol már nyereségessé lehet tenni a vállalkozást.” A kérdés inkább az, hogy a befektető egyszerű bérmunkára kárhoztatja-e a magyarországi vállalkozásokat, vagy valódi partnerként, beszállítóként kezeli őket. A szakmabeliek ugyanakkor túlzónak érzik azt a várakozást, hogy a kreatívok érdemben hozzájárulnának az Orbánék által ígért egymillió munkahely megteremtéséhez. Szerintük olyan nagy tudású szakemberek, akik felvirágoztathatják ezt az ágazatot, még Magyarországon sincsenek tízezres nagyságrendben.
