Dudás Szabolcs
HVG: Csontvázügyi államtitkárként június közepéig kellett volna elkészülnie a magyar gazdaság állapotfelmérésével. Néhány csontvázat már nevesített, de ezek vagy nem voltak újak, vagy nem volt szó jelentős összegekről. Mikor ismerkedhet meg a közönség a teljes tanulmánnyal?
V. M.: Amire vállalkoztam, annak egy részét elvégeztem. A feladattal a Fidesz elnöke bízott meg még a kampány idején, hogy ne járjunk úgy, mint 2006-ban, amikor az adatok egy részét eltitkolták, aztán a választás után derült ki, hogy nem a jólét nagy, hanem a baj. Augusztus vége volt a határidő, de közben megnyertük a választást, és Orbán Viktor azt kérte, június végéig tegyek le egy részjelentést az asztalra – ekkor már inkább az államháztartás helyzetéről. Ez elkészült, és semmi sem cáfolta a három hónappal korábbi álláspontunkat. Találtunk olyasmit, amit eddig nem tudtunk. Például azt, hogy a Malévnak van egy 50 milliárd forintos viszontgaranciája, a Külügyminisztérium nem fizetett be nemzetközi tagdíjakat 7 milliárd forint értékben, vagy hogy a MÁV-nak már nem 220, hanem 290 milliárd forint az adóssága.
HVG: És honnan tudták meg mindezt?
V. M.: Részben köszönettel tartozom a nyilvánosság áldozatkész munkatársainak, akik sok mindent kibogarásztak, de a választások után kerültek hozzánk is olyan dokumentumok, amiket korábban nem ismertünk, például a Malév szerződései.
HVG: De hol a jelentés, amit letett az asztalra?
V. M.: Elkészült egy 30 oldalas jelentés, amiből egy példányt átadtam a miniszterelnöknek. Az ő döntése, hogy mikor hozza nyilvánosságra.
HVG: Eddig nem tette meg, vajon miért?
V. M.: Én a tényfeltáró bizottságot vezetem, a többi nem az én ügyköröm. De nem ellenezném, hogy nyilvánosságra hozzuk, mert semmi olyan nincs benne, amit nem mondtam el szóban. Megfontolásra az az új tapasztalat késztetheti a kormányt, hogy a számokkal nagyon óvatosan kell bánni. Azért támadhatott némi turbulencia éppen a tényfeltáró jelentés elkészültének napjaiban, mert a feltárt tényekhez mindenki más számokat kapcsolt.
HVG: Turbulencián a Kósa–Szijjártó-páros államcsődöt vizionáló nyilatkozatait érti?
V. M.: Sokféle nyilatkozat hangzott el, és az derült ki, hogy olyan feszült a világpiaci helyzet, mint egy westernfilmben, ahol mindenki pisztollyal a zsebében jár, és akkor is előrántja, ha a másik a zsebkendőjéért nyúl. Lássuk be, furcsa, hogy ha a magyar kormányfő Brüsszelben, oldalán az Európai Bizottság elnökével kijelenti, tartjuk a 3,8 százalékos hiányt, és közben a Fidesz egyik politikusa egy vidéki vállalkozói konferencián mond valamit, akkor a piac az utóbbira reagál. Ettől függetlenül megértettük, tudomásul vettük, elkészült a csomag, a piacok megnyugodtak.
HVG: Akkor most már talán jobban érzik, hogy a sokat szapult Bajnai-kormány valójában kényszerhelyzetéből fakadóan sanyargatta az embereket?
V. M.: A Bajnai-kormány több tagja részese és előidézője volt a változásnak, ami Magyarországot külső IMF–EU-segítségre kényszerítette. Mi már akkor mélyrepülésben voltunk, amikor a szomszédaink még növekedtek.
HVG: És mi lesz a második csomagban, aminek az előkészítéséről már néhányszor említést tett?
V. M.: Sokmenetes meccsre készülünk, egy intézkedéssorozat nem elég a gazdaság beindításához. Július 19-éig, amíg a parlament ülésezik, elfogadjuk az első akciótervből fakadó törvényeket, és a hónap végéig elkészül a következő csomag, amiben olyan választási ígéreteinkre térünk vissza, mint az otthonteremtés megkönnyítése.
HVG: Mi az oka, hogy ehelyett eddig olyan területeken indult be gőzerővel a kormánypárti törvényjavaslat-gyártás, amikről szó sem volt a kampányban, illetve a kormányprogramban, például a média totális újraszabályozása?
V. M.: Szerintem nincs jogunk korlátozni a képviselőket abban, hogy ilyen kezdeményezésekkel előálljanak. Úgy látom, a frakcióvezetés jó munkát végez, és csak olyan javaslatok kerülnek a Ház elé, amelyek bírják a többség támogatását.
HVG: Vannak tehát a már benyújtottaknál is rémesebbek. De miért szakítottak azzal az önök előző regnálása idején is tiszteletben tartott magyar parlamenti hagyománnyal, hogy a kormány nyújtja be a törvényjavaslatok zömét? A második Orbán-kormány a megalakulása óta mindössze hat törvényjavaslatot nyújtott be, fideszes és kereszténydemokrata képviselők negyvenet.
V. M.: Három hete esküdtünk föl, még zajlik az átadás-átvétel, irreális elvárni, hogy egyszerre foglalkozzunk kormányszinten mindazzal, ami az elmúlt nyolc évben halmozódott föl. A képviselőkben nyilván nagy a türelmetlenség, erőltetettebb ütemben haladnának.
HVG: Például nagyon gyorsan pártembereket állítanának a kormánytól részben vagy egészben független intézmények élére. Hogyan támogathatja ön Domokos László Fidesz-politikus, megyei pártelnök kinevezését az Állami Számvevőszék élére, miközben alig egy évvel ezelőtt politikai jelöltnek minősítette a PSZÁF-vezér Farkas Ádámot, akinek pedig semmi köze nem volt pártokhoz?
V. M.: Akkor azt mondtam, hogy a még egy évig hivatalban lévő kormánynak nem érdemes hat évre bebetonoznia embereket.
HVG: De magával az elvvel, hogy független szervezet élére a függetlenséget személyében is garantáló embert kell állítani, továbbra is egyetért?
V. M.: Demokrataként igen. Független és működőképes intézmények kellenek. Közben volt egy választás, ami fölhatalmazást ad erre a döntésre.
HVG: Arra, hogy ne független ember álljon a független intézmény élén?
V. M.: Ausztriában 1953 óta politikusok vezetik az állami számvevőszéket, akárcsak Horvátországban, Szlovákiában vagy Csehországban. Miért gondoljuk, hogy ettől ott nem független ez az intézmény? A monetáris tanácsba is a miniszterelnök jelöl tagokat, én mégsem vonom kétségbe, hogy a testület az egyébként néha hibás döntéseit szuverén módon hozza meg. Maga az intézmény a garancia a független működésre. Kizártnak tartom, hogy Surányi György annak idején az őt jelölő Horn Gyulára tekintettel hozott volna intézkedéseket.
HVG: Nem világos, hogy pontosan mi az ön funkciója az új kormányzati struktúrában. Többnyire gazdasági ügyekben nyilvánul meg, miközben a kormánynak van egy gazdasági minisztere és egy, a pénzügyekért felelős államtitkára is.
V. M.: Teljesen világos a struktúra. Gazdasági miniszterként a gazdaság- és költségvetési politikáért Matolcsy György felel. Államtitkára ezen a területen Naszvadi György. Kormányzati felelősségem nekem ebben nincs, de mint korábbi pénzügyminiszternek nyilván vannak az érdeklődésemhez közelebb álló területek. A miniszterelnökség egyébként csak olyan ügyekkel foglalkozik, amelyeknek a választási program, a kormányprogram szempontjából vagy valamilyen politikai megfontolásból van jelentőségük.
HVG: Úgy hangzik, mintha egy erős köztársasági elnök hivataláról lenne szó. Időnként Orbán Viktor is úgy beszél, mint egy, a parlament és a kormány fölött álló hatalmi központ megtestesítője. Alakul a prezidenciális rendszer Magyarországon?
V. M.: Szerintem világos, hogy a miniszterelnöknek a politikai programot kell képviselnie. 1998 és 2002 között a Fidesz elkövette azt a hibát, hogy vezetői szinte kivétel nélkül miniszterek, államtitkárok lettek, elmerültek az apparátusi munkában, és emiatt éppen azoknak a fontos pontoknak egy részét nem teljesítettük, amiket a polgári Magyarországért programban vállaltunk. Ebből tanulva a miniszterelnökség feladata most éppen az, hogy a program megvalósuljon. Ezúttal nem a gépházból, hanem a kapitányi hídról kell a végrehajtást felügyelni.
HVG: Pedig úgy tűnik, hogy éppen ön és Navracsics Tibor a kormányzatnak az a két tagja, akik a legritkábban vagy talán egyáltalán nem használják az Orbán Viktor által a választás után bevezetett két fogalmat: a szavazófülkében lezajlott forradalmat és a nemzeti együttműködés rendszerét. Van az új politikai vezetésben valamiféle munkamegosztás – netán nézeteltérés – azok között, akik a mozgalmi, és akik a szakmai vonalat viszik?
V. M.: Talán azért használom ritkábban az említett fogalmakat, mert hozzám gazdasági szakkérdésekkel fordulnak. De én is úgy gondolom, hogy a fölhatalmazás, amit kaptunk, forradalmi időket idéz. Finomítsuk úgy, hogy polgári forradalmat. Olyan lehetőséget kaptunk, amilyen az elmúlt húsz évben egyetlen kormánynak sem állt rendelkezésére. 1848 márciusában sem görbült senkinek a hajszála sem, és azt a forradalmat is az áprilisi törvények teljesítették be.
HVG: Ősfideszesként nem érzi úgy, hogy az új rendszerváltás sulykolásával a Fidesz saját rendszerváltó múltját is semmibe veszi?
V. M.: A közvélemény értékeli máshogy, mint ahogy mi szeretnénk. Az elmúlt húsz év nem úgy alakult, ahogy 1989–1990-ben az emberek várták. Ezt a korszakot kell lezárni.
RÉTI PÁL
Varga Mihály
Túl erős itt a golyózápor – mondta állítólag az akkor még 22 fős Fidesz-frakció vehemens vitákat hozó soproni ülésén 1990-ben Varga Mihály, és székével óvatosan elhúzódott az Orbán Viktort bírálók csoportjától. Ezt a pozíciót és mentalitást azóta is őrzi az immár háromgyermekes, 45 éves, karcagi lokálpatrióta közgazdász, aki a Fidesz színeiben – ötödmagával – 1990 óta tagja a parlamentnek. A pártba kilenc hónappal annak megalakulása után, 1988 decemberében lépett be. Rövid megszakítással kerek két évtizede a Fidesz egyik alelnöke, és másfél évtizede, Matolcsy Györggyel versenyben, első-második számú gazdasági szakpolitikusa. Az első Orbán-kormány második félidejében pénzügyminiszter volt, a másodikban államtitkár – igaz, a miniszterelnök hivatalának vezetőjeként a legbefolyásosabb.
