Ronchamp – Le Corbusier árnyékában
A 74 évesen is fáradhatatlan építész legújabb, néhány hete átadott épülete egy kolostor, amelyet a klarissza rendnek tervezett a kelet-franciaországi Vogézekben fekvő Ronchamp-ban. Azon a településen, mely egy másik világhírű építész, Le Corbusier 1955-ben épült templomának köszönheti nemzetközi ismertségét. „A csend, az imádság, a béke helyét akartam létrehozni” – mondta új művéről Piano, aki már a tervezés fázisában a Corbusier templomát féltők kritikájának kereszttüzébe került. Végül engedett: a mindössze 12 apácának otthont adó, ívelt tetejű, nemes vonalú, puritán egyszerűségű kis kolostort részben a földbe süllyesztette, és úgy helyezte el, hogy az a híres templomból kilépve nem is látható.
Párizs – a Beaubourg
A hírnév felé egy közös alkotás indította el Pianót: a köznyelvben a Beaubourg párizsi negyedről elnevezett Georges Pompidou Nemzeti Művészeti és Kulturális Központot a brit Richard Rogersszel közösen tervezte. A high-tech építészet első, a szakmát és a közvéleményt egyaránt megosztó nagy kreatúráját 1977 januárjában avatták fel, s azóta is mágnesként vonzza a látogatókat. Pianóék forradalmi újítása az volt, hogy a műszaki berendezéseket, a vezetékeket és a csatornákat nem eldugni igyekeztek, hanem a homlokzaton közszemlére tették. Ez jóval nagyobb szabadságot adott a belső terek kialakításához és változtatásához is. A gyárszerű megjelenés azok érdeklődését is felkelti, akik korábban kerülték a hagyományos kiállítási és kulturális helyeket.
Berlin – Potsdamer Platz
A 45 évig tetszhalott környék a várost kettészakító fal leomlását követően Európa legnagyobb építési területévé vált. Az ott dolgozó neves építészek között volt Piano is, aki a Daimler-negyed rendezési terveit koordinálta. Ő tervezte többek között az egykori Daimler–Benz-leányvállalat, a Debis 21 emeletes székházát, továbbá a negyed bevásárlóutcáját, valamint a hatalmas tetővel összefogott kaszinót és színházat.
Bázel – harmóniában a természettel
Hogy a tavaly elhunyt világhírű műgyűjtő, Ernst Beyeler alapítványi múzeuma ma Svájc leglátogatottabb képzőművészeti kiállítóhelye, az az elsőrangú kollekció mellett a kitűnő múzeumépületnek is köszönhető. Az 1997-ben felavatott, a lankás tájhoz jól illeszkedő, alsó szintjével részben a föld alá süllyesztett épület az utca felé zárt, a parktól csupa üvegfal választja el. A kiállítótermek elhelyezése sokféle útvonal-lehetőséget kínál a látogatóknak. Monet híres tavirózsái számára olyan terem épült, amely az üvegfal túloldalán a helyiség padlójával azonos szinten lévő tóval folytatódik, vizében valódi tavirózsákkal – művészet és természet szinte eggyé válik.
Nouméa – kanak hagyományok
Piano legegzotikusabb alkotása az 1998 júniusában megnyílt Jean-Marie Tjibaou Kulturális Központ Új-Kaledónia fővárosában. A függetlenségi mozgalom hősének nevét viselő, tekintélyes méretű, 7650 négyzetméter alapterületű épület szinte belesimul a Tina-félsziget idilli tájába. Az építményt tíz, különböző magasságú, a sziget belseje felé nyitott, áttört felületű, héjszerű szerkezet tagolja, hamisítatlanul idézve a tradicionális kanak lakókunyhók formavilágát, ugyanakkor mégis mai, modern benyomást keltve. A héjak, amelyek közül a legnagyobb 28 méter magas, irokofából készültek. Ez a trópusi fa az üveg és az acél mellett az egész épülettömb meghatározó anyaga.
