Véres szír elnyomás

A tüntetőkkel szembeni brutális fellépésre szánta el magát Basar Asszad szír elnök rezsimje, tankokat és páncélozott harcjárműveket küldve Derába, ahol márciusban a tiltakozások elkezdődtek. A megmozdulásoknak nem vetett véget, hogy Asszad többszöri ígérgetés után végül eltörölte az 1963 óta életben lévő szükségállapotot, felszámolta az állambiztonsági bíróságokat, és szabályozta a békés tüntetésekhez való jogot. Júniusban nemzeti dialógust kezdeményezett, de az Isztambulban szeptemberben megalakult ellenzéki szövetség, a Nemzeti Tanács a távozását követelte. Az egyre keményebben fellépő kormányerők novemberben ostrom alá vették az ellenzék másik fontos fészkének tartott Homsz városát. A konfliktus egyre inkább szektajelleget kezdett ölteni, miután az Asszadhoz hű alavita rohamegységek szunnita tüntetőkkel kerültek szembe. Az elnök és az uralkodó elit is a kisebbségi alavita irányzathoz tartozik, amely az iszlám síita ágából nőtt ki. A szíriai polgárháborútól és a szunnita–síita ellentétek térségbeli felkorbácsolásától tartva az Arab Liga novemberben kizárta Szíriát, majd példátlan gazdasági embargót vezetett be, mert Asszad elutasította az együttműködést. Az EU szankciói és a turizmus elmaradása következtében a szír gazdaság az összeomlás szélére jutott.