Zavargások Angliában

Londonban és számos nagyvárosban – így Liverpoolban, Manchesterben, Birminghamben és Bristolban – tinédzserkorú fiatalok törtek-zúztak, gyújtogattak, fosztogattak, egyes negyedek szinte háborús képet mutattak. Az 1981. áprilisi bristoli lázadáshoz hasonló zavargások kisebb-nagyobb fellángolással közel egy hónapon át tartottak, a rendőrséggel való összetűzések során öten meghaltak, kétszázan megsebesültek, közel 3 ezer rendbontót letartóztattak. A britek értetlenül álltak a történtek előtt, magyarázatul a romló gazdasági helyzet, a rekordmértékű munkanélküliség, a konzervatív–liberális demokrata kormány radikális, a költségvetési hiány csökkentését, az államadósság leszorítását célzó intézkedései szolgálhattak. A társadalmi elégedetlenség már márciusban megmutatkozott, amikor szakszervezeti felhívásra közel félmillióan tüntettek, hasonló megmozdulásra a 2003. februári iraki háború elleni demonstráció óta nem volt példa. A népszerűségvesztés különösen a kisebbik koalíciós pártot, a liberális demokratákat érintette, amit az is jelzett, hogy népszavazáson elbukott az általuk – a konzervatívok ellenében – kezdeményezett választási reform. Ez azonban nem okozott fennakadást a koalíciós együttműködésben, és novemberben megállapodás született a nyugdíjrendszer reformjáról, ami ellen közel 2 millió közalkalmazott lépett sztrájkba.