Berlusconi bukása

Hónapokig tartó politikai csatározások után elvesztette parlamenti többségét Silvio Berlusconi olasz kormányfő, majd lemondott posztjáról. Az ellenzék szerint Berlusconi nem mérte fel a GDP 120 százalékára rúgó államadósság és a lomha növekedés együttes következményeként kialakult válság mélységét, ezért saját pártjának több képviselője és a szövetséges Északi Liga megvonta tőle a bizalmat. A nemzetközi piacokat nem nyugtatta meg a júliusban elfogadott 48 milliárd eurós költségvetési megszorítás, sem az augusztusi, hasonló nagyságrendű újabb csomag. Lerontották az olasz államkötvények kockázati besorolását, az olasz államadósság finanszírozásában pedig tevékeny szerepet vállalt az EKB. Ennek ellenére az államkötvények hozama az őszre 7 százalék fölé emelkedett. Mario Monti nemzetközi hírű közgazdász 12 fős szakértői kormányt alakított, és az államháztartást is átalakító reformokat indított. Az először 1994-ben hatalomra jutott Berlusconi három választást is nyert, és hazájában a leghosszabb ideig volt kormányfő a második világháború után. Korrupciós ügyei mellé 2011-ben vádat emeltek ellene kiskorúval folytatott szexuális kapcsolata miatt. Szaftos orgiáitól és visszaéléseitől volt hangos az olasz sajtó, népszerűsége 20 százalékra csökkent, 17 éves politikai karrierje az olasz egység 150. évfordulójának évében ért véget.