Bosznia-Hercegovina Az 1996-ban életbe lépett dokumentum különlegessége, hogy a polgárháborút lezáró 1995-ös daytoni békeegyezménynek az egyik melléklete. Ahogy a horvátok, szerbek és muszlimok közös állama, az alaptörvény sem működik, a kétharmados többséget követelő változtatási kísérletek is sorra megbuknak a szarajevói képviselőházban.
Csehország Az alkotmányt 1992. december közepén fogadták el, két héttel az előtt, hogy hivatalosan megalakult volna az önálló Cseh Köztársaság. Az országnak már a szocialista szövetségi csehszlovák államon belül is volt saját alkotmánya, amelynek az 1989-es rendszerváltás utáni módosítását az akkori Cseh Nemzeti Tanács hagyta jóvá, népszavazást nem tartottak. Az alaptörvény hatálybalépése, 1993. január elseje „az önálló cseh államiság megújításának napja”, hivatalos ünnep.
Észtország, Litvánia A balti térség e két államában népszavazáson fogadták el az új alaptörvényt, 1992-ben, nem sokkal a Szovjetunió szétesése után. Az észt az 1920-as, a litván az 1922-es alkotmányon alapul.
Horvátország, Szlovénia A két északi exjugoszláv köztársaságban simán ment az alkotmányváltás: Horvátországban 1990 végén szavazta meg a parlament („karácsonyi alkotmány”), Szlovéniában egy évvel később. Szlovéniában a parlamenté a fő hatalom, Horvátországban eredetileg francia minta alapján, erős elnöki köztársaság jött létre, alkotmánymódosítások révén mára a miniszterelnök vált meghatározóvá.
Koszovó A parlament által 2008 közepén elfogadott alkotmány legfontosabb forrása az ENSZ rendezési terve volt, amely a koszovói kisebbségek jogegyenlőségét volt hivatva szavatolni. Az alkotmányszövegező munkacsoportok élén helyi szakértők álltak, de a végleges dokumentumot külföldi hozzáértők, köztük magyar jogászok állították össze.
Lengyelország A mai alkotmány – minden különösebb ünneplés nélkül - 1997. október 17-én lépett hatályba, miután a szejm és a szenátus együttes ülése áprilisban túlnyomó többséggel elfogadta az 1989 után többször módosított szöveget, majd egy népszavazás megerősítette. A születését kísérő heves viták ellenére az alaptörvénynek mindössze két kisebb módosítására került sor, és bár néha felmerült a gondolat, az 1997–2001, majd a 2005–2007 közti keresztény-nemzeti jobboldali kormányok idején sem láttak hozzá a megváltoztatásához.
Lettország Nem írtak új alaptörvényt: az 1922-es alkotmány többször módosított változata van érvényben. A legfontosabb kiegészítést 1998-ban fogadták el, amikor jóváhagyták az állampolgári alapjogokról rendelkező chartát.
Montenegró A Szerbiával 2006-ig közös államban 2007. október 19-én a törvényhozás kétharmados többséggel mondott igent az új alkotmányra. A szöveget Mijat Sukovic jogász fogalmazta meg, és részben neki köszönhető, hogy az országban a montenegrói lett az egyetlen hivatalos nyelv, a szerb nem kapta meg ezt a státust.
Oroszország Az orosz törvényhozásban 1990 júniusában jött létre bizottság a szuverén orosz állam új alkotmányának kidolgozására. E testület, amelynek élére – akkor még a legfelső tanács, azaz a parlament elnökeként – Borisz Jelcin került, több mint két éven át egyeztette a különböző változatokat, de végül egyik sem lépett hatályba. A későbbi, az államfői hatáskört jelentősen bővítő „elnöki” tervezetet, amelynek három jogász – Szergej Alekszejev, Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármester és Szergej Sahraj – volt a fő alkotója, 1993 nyarán-őszén az immár államfő Jelcin kezdeményezésére összehívott „alkotmányozó értekezleten” öntötték végső formába. A dokumentumot 1993. december 12-én „össznépi szavazáson” hagyták jóvá. Azért választották ezt a sajátos elnevezést, mert a voksolás nem mindenben felelt meg a népszavazásról szóló törvény akkori előírásainak. Az új alkotmány 1993. december 25-én lépett hatályba.
Románia A rendszerváltás utáni első alkotmányt 1991. november 21-én szavazta meg a bukaresti parlament, s a december 8-ai népszavazást követően lépett hatályba. Az alaptörvény atyjának Antonie Iorgovan jogászt tartják, aki 1990–1992 között független szenátor volt. A szövegen azóta alig módosítottak, bár 2003-ban (például a magántulajdon és a kisebbségi nyelvhasználat garantálása okán) jelentősebbet igazítottak rajta, amit szintén népszavazás erősített meg.
Szerbia Míg az 1991-ben széthullott Jugoszlávia romjain létrejött államokban népszavazás nélkül fogadták el az új nemzeti alkotmányokat, Belgrád úgy döntött, referendummal is megerősíti a sajátját. A voksolás kis híján kudarcba fulladt, hiszen a 2006. októberi kétnapos referendumon az alacsony részvétel miatt az igennel szavazók aránya alig volt több az összlakosság felénél. Szerbia mindent elkövet, hogy megadja a Koszovót az ország részének tekintő alaptörvény rangját: bár 2006 végén életbe lépett, az alkotmány napja mégis február 15-e, az 1804-es nemzeti felkelés kezdőnapja, illetve az 1835-ös első alkotmány kihirdetésének dátuma.
Szlovákia Háromötödös többséggel 1992. szeptember 1-jén fogadta el az alkotmányt az akkoriban még a szövetségi berendezkedés keretében Pozsonyban köztársasági parlamentként működő Szlovák Nemzeti Tanács. Az ünnepinek szánt ülés konfliktusosra sikeredett, a magyar pártok képviselői elhagyták a termet, a Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői pedig a név szerinti szavazáson mondtak nemet a Vladimír Meciarék által megfogalmazott szövegre. Szeptember 1-jét mindenesetre állami ünneppé nyilvánították, és a magukat nemzeti elkötelezettségűnek tartó pártok, a Meciar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Jan Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt és Robert Fico pártja, a SMER által vezetett önkormányzatok ebből az alkalomból azóta is ünnepségeket rendeznek. A Fico-kormány 2010-ben elrendelte az iskolákban és az önkormányzati testületek üléstermeiben más állami szimbólumok mellett az alkotmány preambulumának kifüggesztését is.
Ukrajna A szovjetet felváltó alkotmányt 1996-ban úgy fogadta el a kijevi parlament, hogy a részletekről nem kérték ki a polgárok véleményét. Azóta sincs minden rendben az ukrán alaptörvénnyel: 2004-ben – a narancsos forradalom idején – olyan módosítást fogadtak el, amely parlamenti köztársaságból elnökivé tette volna az országot, ám a változtatásokat gyakorlatilag elszabotálták, majd 2010-ben – amikor a narancsos forradalom vesztese, Viktor Janukovics visszakerült a hatalomba – az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette és érvénytelenítette az ominózus szöveget.
