Michael Thonet – A legendás No. 4
180 éve indult máig tartó diadalútjára a hajlított fából készült bútor, amelyhez a német származású, de Bécsben dolgozó Michael Thonet először laminált, majd tömör fát használt. Első sorozatterméke a legendás 4. számú modell volt, amely 1850-ben egy bécsi kávéháznak készült, de jutott belőle Pestre is. Bár a hajlított fa maradt az alapító egyenes ági leszármazottja, Peter Thonet irányításával működő cég védjegye, kipróbáltak más anyagokat is, egy ideig piacvezetők voltak a csővázas bútorok gyártásában. A XIX–XX. század neves dizájnerei szinte mind dolgoztak a Thonetnek: a tervezők között például a bécsi Adolf Loos, Otto Wagner és Josef Hoffmann, a holland Mies van der Rohe, a francia Le Corbusier és több magyar is, így Breuer Marcell, Lorenz Antal és Ács Lipót.
Charles Rennie Mackintosh – Gótikus
A nagyipari igényekhez igazodás egyik úttörője a skót Mackintosh volt, akinek pályája kortársaihoz hasonlóan építészként indult. Bútortervezői munkásságában számos stílusirányzat elemeit ötvözte egyedien: hatott rá a gótika, de a klasszicizmus és a szecesszió is. Elsősorban az általa tervezett épületekbe készített bútorokat. Nem gondolt sorozatgyártásra, mégis olyan egyszerű, letisztult formákat hozott létre, amelyek a tömegtermelés követelményeinek is megfeleltek. Már a századfordulón kialakította azt a minimál formavilágot, ami két évtizeddel később a Bauhaus alkotóit jellemezte. Székei a gótikát idézően megnyújtott, magas háttámláikról könnyen felismerhetők.
Breuer Marcell – Vaszilij
A XX. század egyik legnagyobb hatású magyar építésze és bútortervezője a Bauhaus iskoláját végezte, és ott lett később az asztalosműhely vezetője. Diplomáját Magyarországon nem ismerték el, Amerikában viszont építészetet oktatott a Harvard Egyetemen, és olyan ismert épületeket tervezett, mint a New York-i Whitney Múzeum. Leghíresebb bútora a bauhausos korszakában született Vaszilij-szék, amelyet tanártársa, az absztrakt festészet egyik atyjának tartott Vaszilij Kandinszkij lakásába tervezett. A krómozott acél csővázas szék feszes bőrfelületeivel, függesztett ülőrészével forradalmi újdonságnak számított, és ma is népszerű. Breuert állítólag kerékpárjának csővázas konstrukciója ihlette a szék formájának megalkotására.
Gerrit Rietveld – Kék-vörös
A XX. század első évtizedeinek egyik fontos művészeti mozgalma, a holland De Stijl körül szerveződött tervezők bútorai a fizikai kényelmet, a lélek komfortját igyekeztek szolgálni. Olyan, ember alkotta harmonikus rend megteremtését tűzték ki célul, amelyik segíti Európa megújulását az első világháború megrázkódtatásai után. Az építész és formatervező Rietveld a sorozatgyártás reményében terveiben a legegyszerűbb konstrukciós megoldásokat alkalmazta, bútorainak alkotóelemei négyzet vagy téglalap alakúak és szigorúan szabványméretűek voltak. Leghíresebb műve, a kék-vörös szék 1918-ban készült, sárgával és feketével kiegészített színkombinációját csak évekkel később kapta, igazodva ahhoz a színvilághoz, amely a mozgalom legismertebb festője és fontos teoretikusa, Piet Mondrian munkáit meghatározza.
Frank Gehry – Kartonreneszánsz
A papírmasé, majd a karton a XVIII. század óta a bútorkészítés ismert alapanyaga, de újrafelfedezése az amerikai sztárépítész Frank Gehry nevéhez kötődik, aki az 1970-es évek óta használja, főként székek alapanyagául. Első termékcsaládja, az Easy-Edges 17 darabját kirakati dekorációnak készítette, a bútorok kereskedelmi értékesítése – a kedvező fogadtatás láttán – később indult meg. Az Experimental-Edges termékcsaládot aztán már kereskedelmi forgalmazásra szánták. A bonyolult gyártási technológiának köszönhetően minden darab egyedi, ami az árában is tükröződik. Gehry székei inkább műtárgyak, mint hétköznapi bútordarabok.
