HVG, 2012. január 7.
Csalódottság, dühök, véraláfutásos lelkek. Oda az eufória a rájuk szavazott ismerőseim körében is, mi több, egyikük államrendünk emblematikus, effektíve első számú közszolgája „ellukasenkósodásáról” beszél. Ez talán túlzás. Hugo Chávezzel összevetni? Ez nekem az egyben s másban azért imponáló indiánra nézve sértő, az meg nyilván csak komisz tréfa, hogy az alaptörvény újabb megsarkalásával emberünk titulusa hovatovább Kedves Vezető lesz. Ha majdan itt valamit gyorsan helyreütni kell, az a megrokkantott MNB. És néhány „kozmetikázásra” is szükség lesz még. Már ha komoly az IMF-fel és a Brüsszellel megegyezésre törekvés. Annál is inkább, mert itt már nem holmi „biztonsági” tartalékra, hanem mentőövek garmadájára van szükség – kontra államcsőd. A stílusról: „Semmiség, kérem, én is ráléphettem volna az ön lábára!” – mondta az egér az elefántnak. Ez viccnek elmegy. De csak annak.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
