Hét évvel ezelőtt még egy villanypóznán ült nagyobbik fiával Sauli Vainamö Niinstö, a január 22-ei finn elnökválasztás legnagyobb esélyese. Éppen Thaiföldön pihent ugyanis, amikor Délkelet-Ázsia országait letarolta a 2004-es indonéziai földrengést követő óriási szökőár, és nem maradt más esélye az életben maradásra, mint felmenekülni egy oszlopra. A 300 ezer emberéletet követelő természeti katasztrófát szerencsével túlélő, most 63 éves Niinistö maga is szeret izgalmas helyzeteket teremteni. Három évvel ezelőtt, amikor elvette második feleségét, Jenni Haukiót, még az esküvőre érkezett negyven vendég sem tudta előre, mi állt a hétköznapinak tűnő vacsorameghívó mögött.
A 34 éves új asszony, aki 2007-től a sokáig a Niinistö vezetése alatt álló Nemzeti Koalíciós Párt (KK) kommunikációs szakértőjeként tevékenykedett, két évig titokban járt a politikussal. Az elnökjelölt korábbi kapcsolata ugyanis részben a folyamatos és részletekbe menő médiaérdeklődés miatt ment tönkre. A finn lapok nem győztek csámcsogni azon, hogy az akkor pénzügyminiszterként szolgáló, konzervatív nézeteket valló Niinistö az ellenzék színeiben politizáló Tanja Karpelával, egykori finn szépségkirálynővel – későbbi kulturális miniszterrel – élt együtt. Niinistö első felesége, Marja-Leena 1995-ben – két évtizedig tartó házasság után – autóbalesetben vesztette életét, amikor a férje kampánygyűlésére tartott.
A dél-finnországi Turku közelében lévő Salo városkában született és a helsinki jogi egyetemen végzett Niinistö szűkebb pátriájában kezdte pályafutását, és 1987-ben fordult az országos politika felé, miután ráunt ügyvédi praxisára. Pályája gyorsan ívelt felfelé: 1994-ben őt választották a KK elnökévé, két évvel később pedig igazságügy-miniszterként, majd 1996–2003 között pénzügyminiszterként szolgált. Közben – 1995-től 2001-ig – a szociáldemokrata Paavo Lipponen kormányfő helyettese is volt. Bár az angolul és svédül is beszélő politikus karizmatikus vezető, és ismerői szerint igencsak ügyes a kompromisszumok kimunkálásában, nem volt hajlandó indulni a 2000-es elnökválasztáson. „Nem vagyok elnökalkat” – magyarázta döntését, majd később azt is közölte, hogy fokozatosan vissza akar vonulni a politikától.
De ezt nem tette meg, sőt 2006-ban mégis elindult az elnökválasztáson, ahol a jelenleg is hivatalban lévő Tarja Halonen a második körben győzte le. A kudarc nem szegte kedvét, már csak azért sem, mert a parlamenti elnöki tisztséggel kárpótolták a KK vezetői, miután a 2007-es voksoláson rekordszámú szavazatot kapott a választókörzetében. A mostani államfőválasztás előtt viszont érezhetően eltávolodott pártjától: bár nem EU-ellenes, bírálja Brüsszel válságkezelési politikáját, és ezzel igyekszik megszerezni az euroszkeptikus finnek egy részének voksait is.
Pályafutását egyetlen botrány árnyékolja be: a 2006-os választás idején 50 ezer eurós adományt kapott egy üzletembertől, s 2009-ben kiderült, hogy az offshore távolába vesző kiindulópontról érkezett összeget „elfelejtette” feltüntetni hivatalos elszámolásában. Szerencséjére nem ő volt az egyetlen feledékeny politikus: Matti Vanhanen volt miniszterelnök is hasonlót hibázott az ugyanattól az üzletembertől kapott támogatással. A kétgyermekes Niinistö a politika mellett a sportban is aktív. Fut, imád görkorcsolyázni, és másodállásban a Finn Labdarúgó-szövetség elnöke.
