HVG, 2011. december 17.
A kutatók rangsorolási nehézsége visszatérő probléma saját területemen, az orvosoknál is. Sarkadi Balázs akadémikus remekül foglalta össze a kérdés buktatóit, legfőképpen a tudományterületek számos pontjának összehasonlíthatatlanságát kiemelve. Diplomatikusan nem tért ki sok egyéb anomáliára, mert nehéz lehet ebből „sértetlenül” kijönni. Sok visszásságot lehetne tehát felsorolni, nekem az egyik vesszőparipám a „vendégszerző” jelenség, amikor „segítő” szándékkal kerülnek be olyan személyek, akik valójában semmivel sem járultak hozzá az adott munkához. A megfelelő pozíciójú intézetvezetők – MTA-közeli személyek, az egyetemi vezetőségek holdudvara – gyakorta olyan témakörökben is exponálják magukat, amelyek rendkívül távol vannak érdeklődési körüktől. Ebből fakad, hogy akad olyan kutató, aki közleményei alapján holisztikus polihisztor minősítést érdemelne. Az egyik megoldás az lehetne, hogy csak az első és az utolsó szerző – mint a munkát döntően végző – kaphasson idézettségi mutatót, vagy ennek értéke legyen többszörös. Jó példa erre az interjúban felsorolt egyik orvos-biológus személy kiemelkedő h-indexe, ami döntően nemzetközi gyógyszervizsgálatok hazai résztvevő és társszerző mivoltából fakad, szó sincs önálló kutatásról. Ezzel a problémával mindenki tisztában van, de túl sok személynek az érdeke a status quo fennmaradása.
CSÁSZÁR ALBERT
EGYETEMI TANÁR, MTA-DOKTOR (BUDAPEST)
