HVG, 2012. március 31.
Szokatlan a könyves szakmában, hogy a fordítás ügyében mentegetőző kiadói utószót tegyenek közzé, de a Winnetou 1966-os, Szinnai-féle első kiadása esetében ez történt. A 647–650. oldalon egyrészt megvédik az írót, akit – a német felsőbbrendűséget hangsúlyozó karakterei miatt – sokan a fasizmus egyik hírnökének tekintettek, másrészt arra hivatkoznak, hogy a Karl May műveit gondozó német kiadó maga is folyamatosan átszerkeszti az író műveit, javítja földrajzi, néprajzi és más egyéb tévedéseit. Ezért a Móra Kiadóban is „hozzáértő és óvatos kézzel gyomlálgattunk ki mindent, ami kínos érzéseket kelthet vagy félreértésekre adhat alkalmat. Eltűntek a német felsőbbrendűség esetlen hangoztatásai, a túlzóan vallásos eszmefuttatások, a terjengős párbeszédek...” A kiadó szerint ehhez joguk volt, hiszen Karl May szerzői jogainak ötvenéves védelmi ideje 1962-ben lejárt. Szinnai Tivadar számára azért nem okozhatott gondot a „kreatív” fordítás, mert a műfaj másik klasszikusa, Cooper Nyomkereső, Bőrharisnya és A préri című köteteit, 1961–1963 között, ugyancsak az ő „fordította és az ifjúság számára átdolgozta” formulájú közreműködésével jelentette meg a Móra.
BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR
FŐISKOLAI TANÁR (BUDAPEST)
