HVG, 2012. április 14.
Csak ha dr. Gajdócsi István lesz az elnök! – így a bajai bunyevácok. És lőn. Megalakult a Lenin Tsz. Csakhamar olyan sikeres lett, hogy enyhítette benne munkát kapott nyugdíjas apám ellenzékiségét. A jogvégzett Gajdócsi ugyanis nem akart hadbíró lenni, inkább a szerény családi birtokon gazdálkodott. Aztán helyi, majd megyei tanácselnök lett – nevét ma is tisztelet övezi. Horribile dictu: volt, hogy egykori kulák kerülhetett a téesz élére. Persze a Kádár-kori szervezés is presszionált. És a „hőskorban” én is cukorrépaszedésre küldtem sorkatonáimat... Majd egyre több társulás kezdett boldogulni, agronómussal, szerződtetett állatorvossal, és így tovább. Jó döntésnek bizonyult az „eretnek” háztáji intézményesítése – idővel Hruscsov is megbólintotta. Elterjedt a fóliázás. A hetvenes évek elejére közelítgettük a világszínvonalat. Mindezt „bűnben fogantnak” címkézte a torgyáni demagógia, az 1947-es – és nem a földosztás előtti! – telekkönyvekre hivatkozva. Antallék a földdel indultak el, ám az AB döntése (diszkriminatív!) után egyéb elvett javakra is kiterjedt a licites, hiénamorgásos kárpótlás. Fel sem vetődött a bizonyítottan bevált agrárnagyüzemek átmentése. Az ország területének 66 százaléka művelésre alkalmas. Ebből ma mennyi hasznosul? Tetemes a lecsúszott, hoppon maradt földmívelők légiója. Viszont hatalmas termőföldterületek birtokába jutnak a „csókosok”. Új feudalizmus? Én mégis reménykedem: hosszabb távon a mezőgazdaság akár „megváltó ágazat” is lehet.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
