Hiába tépte szét látványosan Traian Basescu államfő békét ajánló levelét az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) minapi kongresszusán a párt 39 éves elnöke, Victor Ponta. Ezzel sem tudta eloszlatni az őszi parlamenti választáson győzelemre készülő ellenzéki szövetséget (USL) a szocdemekkel létrehozó liberálisok és konzervatívok gyanúját, hogy ő továbbra is a háttérben bomlasztó személyiség, jóllehet őt választották miniszterelnök-jelöltjüknek. A vele szembeni fenntartások érthetőek. Ponta együttműködési ajánlatával már a bizalmi szavazás előtt behízelegte ugyanis magát Razvan Ungureanuhoz, a Demokrata-Liberális Párt új kormányfőjéhez. Ráadásul az év elején – ígérete ellenére – nem vitte magával amerikai hivatalos útjára liberális harcostársát, az ellenzéki USL-szövetség társelnökét, Crin Antonescut. Nemrég pedig a kormány által a közszolgálati rádió élére kinevezett Sebastian Ghitával együtt utazott pihenni családostul Dubaiba. A – viszonyukat Fidel Castro és Che Guevara párosához hasonlító – két USL-társelnök között a mostani mosolygós szereposztás ellenére feszült a viszony, mert Antonescu a szereplési mániájával harcolta ki magának a szövetség államfőjelöltségét, és rendre egyeztetés nélkül, homlokegyenest mást nyilatkoznak aktuálpolitikai kérdésekről, ami a konzervatívokat is irritálja.
Az 1972-ben, egy szerény bukaresti családban született Ponta már a középiskolában kitűnt kezdeményezőkészségével, rámenősségével. A jogi pályát választotta, és 1995-ben az egyetemi padból tanára, Adrian Nastase – korábbi külügyminiszter, későbbi kormányfő – támogatásával előbb kerületi törvényszéki ügyész, majd 1998-tól négy éven át a legfelső bíróság ügyésze, a korrupció és pénzmosás elleni osztály koordinátora lett. Eközben a szicíliai Cataniai Egyetemen nemzetközi büntetőjogot tanult. Nastase unszolására kóstolt bele a politikába, 2001-ben – mentora miniszterelnöksége idején – államtitkári rangban a kormány ellenőrző testületének élére került.
A kosárlabdázást, a ralizást és a biliárdot kedvelő Ponta pártkarrierje is gyorsan ívelt fölfelé. 2003-ban a PSD ifjúsági szervezetének országos vezetője, három évvel később a párt alelnöke, 2010-ben pedig az elnöke. Közben 2004-től parlamenti képviselő, 2008-ban Emil Boc első kormányában – amelyben a szocdemek a demokrata-liberálisok koalíciós partnerei voltak – a parlamenti kapcsolatért felelős miniszteri posztot kapta. A ranglétrán annak ellenére akadálytalanul emelkedhetett, hogy gyakran összetűzésbe került a PSD nagy öregjeivel, sőt 2007-ben majdnem kizárták, mert kritizálta a párt irányvonalát, stratégiáját. A média is nekiesett, miután – látva, miként tűntek el az árvízkárosultaknak szánt segélyek – kijelentette: kár, hogy már nem él Nicolae Ceausescu, mert ő mind lelövette volna a tolvajokat.
A 2003-ban a Bukaresti Egyetemen büntetőjogi doktorátust szerzett pártelnök magánélete is fordulatos. Először középiskolai szerelmével, Roxanával házasodott össze, akitől egy fia született, de 2006-ban elváltak. Egy évre rá feleségül vette Daciana Sarbut, hiába tiltakozott a frigy ellen az ara apja, Ilie Sarbu, a Boc-kormány mezőgazdasági minisztere. Az ifjú pár kedvenc városában, Pekingben kelt egybe, majd lányuk 2008. júniusi keresztelőjekor Bukarestben ortodox egyházi esküvőt tartottak, ahol a násznagy a legjelentősebb titkosszolgálat, az SRI igazgatója, George Maior volt.
Orbán Viktor magyar miniszterelnököt és Traian Basescut is hasonlította már Moammer Kadhafi volt líbiai diktátorhoz. Tavaly pedig egy sajtótájékoztatón úgy vélte, a két politikus „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vall, és közös stratégiát dolgoztak ki a romániai magyarság megosztására.
