„Karjaiban tart, biztonságban érzem magam, én sírok, ő nevet” – írja Valérie Trierweiler, az áprilisban hivatalba lépett Francois Hollande francia államfő élettársa, alig egy hónapja megjelent könyvében, amely a szocialista politikus megválasztásának kulisszatitkaiba, az azt megelőző egy év történéseibe ad személyes hangvételű betekintést, napló formájában. Az elnök oldalán szakmai és anyagi önállóságát megőrizni akaró Trierweiler továbbra is dolgozik, korábbi munkaadójánál, a Paris Match társasági magazinnál művészeti és könyvkritikákat ír.
A párizsi Élysée-palota lakójaként Trierweiler a második házasságából származó három – 15, 17 és 19 éves – fiát önerőből akarja eltartani, ám Hollande államfővé választása utáni interjújában elmondta, szívesen képviseli hazáját elegáns, mosolygó, beteg gyerekeket csókolgató premiere dame-ként is, de az azért távol áll tőle, hogy napi 24 órában amolyan Teréz anyaként élje az életét, és nem akar sem a párja, sem az állam nyakán élősködni. A protokollba nehezen illeszthető élettársi viszony és Trierweiler autonóm személyisége máris kényes helyzetekbe sodorta az államfőt. A nála 11 évvel fiatalabb, 47 éves újságírónő a legnagyobb vihart azzal kavarta, hogy az idén júniusi parlamenti választás két fordulója között Hollande előző élettársa, négy gyermekének anyja, Ségolene Royal helyett annak riválisát, Olivier Falornit, a párt szakadárját támogatta. Mindez egy Twitteren küldött üzenetéből került nyilvánosságra. Az ügy nyomán az államfő családi élete központi téma lett, a két asszony a sajtóban üzengetett egymásnak.
A mindig elegáns – Royalhoz hasonlóan céltudatos és határozott, nála 12 évvel fiatalabb – Trierweiler a Loire-völgyi Angers-ben született, gyermekkora szerény körülmények között, szeretetben telt. Szüleivel és öt testvérével szociális bérlakásban élt, apja, Jean-Noel Massonneau – aki gyerekkorában, a második világháború idején aknára lépett, és fél lábát elvesztette – rokkantnyugdíjasként minden idejét olvasással otthon töltötte. A halála után Trierweiler anyja pénztárosként dolgozott egy korcsolyapályán. Pedig apai ágon a Massonneau család jobb napokat is megélt: a mai városháza helyén a dédapja résztulajdonában lévő bank állt, amit a nagyapja 1950-ben eladott. Trierweiler a párizsi Sorbonne Egyetemen történelemből és politikatudományból 23 évesen diplomázott, majd kis kitérő után a Paris Matchnál helyezkedett el újságíróként, ahol politikával kezdett foglalkozni – témaként a Szocialista Pártot osztották rá.
Az egyik gyerekkori szerelmével rövid házasságban élt, második férjével a Paris Matchnál ismerkedett meg. Német hangzású neve is tőle, a magazin szerkesztőjétől származik, akivel 1995-ben kötötte össze az életét, de 2007-ben elváltak. Akkor már javában tartott a viszonya az az idő tájt még Royallal élő Hollande-dal, akivel az ezredfordulón figyeltek fel egymásra, amikor Trierweiler a szocialisták heti parlamenti sajtóbeszélgetéseiről tudósított. Útjaik jó tíz évvel korábban is keresztezték már egymást: Trierweiler kezdő újságíróként találkozott először Hollande-dal, aki az akkori szocialista államfő, Francois Mitterrand tanácsadója volt. A sors néhány évvel később ismét összehozta őket, Trierweiler éppen Royallal készített interjút legkisebb gyermeke, Flora születéséről a Paris Match számára. Holland és Trierweiler kapcsolata azonban csak 2005-ben fordult komolyra, amikor az újságírónőt leállították a politikáról a Paris Matchnál. Hollande a 2007-es – Royal számára kudarccal végződött elnökválasztás után – el is költözött otthonról, ám viszonyát Trierweilerrel csak három évvel később, államfői ambícióinak nyilvánosságra hozatalakor tette hivatalossá, élete asszonyának nevezve az újságírónőt.
