„Nagyon meglepődnék, ha az utolsó negyedévben nem lenne egy látványos bővülési adat” – mondta a minap Orbán Viktor a külképviseletek vezetőinek tartott előadásán. Vele szinkronban a teljes kormányzati apparátus azt sugallja, hogy lezárult a költségvetési stabilizáció időszaka, és most már nekilódul a gazdaság, vagy már be is indult a növekedés. A látszat azonban csalóka. Tavaly a negyedik negyedévben a GDP 2,7 százalékkal kisebb volt, mint egy évvel korábban, ehhez a katasztrofális adathoz viszonyítva volt az idei első negyedévben 0,7 százalékos a növekedés. Ez tehát csak látszólag szép teljesítmény; az első negyedéves GDP még mindig csaknem 1 százalékkal elmaradt a 2012. január–márciusi időszakban mérttől. A statisztikai bázishatásból következően az idei negyedik negyedévben igazolódhatnak a kormányfő reményei, amennyiben a GDP legalább 2-2,5 százalékkal meghaladhatja az egy évvel korábbit. Erre a papírforma szerint szükség is volna ahhoz, hogy az év egészében a GDP ne csökkenjen.
Ezt az év végi többletet – amennyiben valóban meglesz – a politika sajátos logikája szerint „látványos bővülési adatként” lehet majd interpretálni. Ilyesmi történt az idei első negyedéves adat publikálása után is, amikor a kormányzati propaganda az előző negyedévhez képest markáns elmozdulást hangsúlyozta, ellenben arról megfeledkezett, hogy az egy évvel korábbihoz viszonyítva ugyanez az adat még mindig visszaesést jelez. Az idei évre a gazdaságkutatók legfeljebb 0,3 százalékos növekedést jövendölnek – náluk csupán a Magyar Nemzeti Bank optimistább –, ami olyannyira nem jelent áttörést, hogy a GDP még mindig jócskán elmarad a 2011-estől, és azt legfeljebb 2014-ben éri el.
Ezt azonban a bázishatás jótékonyan elfedi, így a látszólag kiváló negyedik negyedéves adat jól jön majd a kormánynak a választási kampányban. „A magyar gazdaság úgy lép ki az idén a recesszióból, hogy közben a fundamentális jellemzőket illetőleg semmilyen érdemi javulás nem következik be” – állapítja meg a Kopint-Tárki friss elemzése.
Az ipar egyelőre vergődik, termelése az első öt hónapban 1,3 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Ezen belül a járműipar az egy éven belüli 13 százalékos bővüléssel szinte száguld. Hétévi zsugorodás után feltámadt az építőipar, májussal bezárólag 7,5 százalékkal produkált többet, mint 2012 első öt hónapjában – termelése azonban így is csupán a 72 százaléka a 2010-esnek. A tavalyi aszály után jó eredmény, a GKI szerint 20 százalékos többlet várható a mezőgazdaságtól. A szolgáltatások teljesítményét a szűk belső piac és a továbbra is bizonytalan kilátások húzhatják le, bár a mesterségesen leszorított infláció következtében a keresetek és a nyugdíjak vásárlóereje várhatóan nőni fog.
Az idei szerény gazdasági növekedés a kiviteli többlet következtében jöhet össze. A GDP felhasználásában folytatódik az arányok kedvezőtlen eltolódása: a 2008 óta egyfolytában mérséklődő beruházások tovább csökkennek – az év végével nagyjából a 2001-es szintre zuhannak vissza –, miközben a háztartások fogyasztása valamelyest bővül. Utóbbi voltaképpen egyetlen tényezőnek tulajdonítható: a lakossági szolgáltatókra erőltetett tarifacsökkentésnek, ami hosszabb távon nem fenntartható beavatkozás a magánvállalkozások működésébe.
Ebből a torzításból adódóan az infláció is csupán minthacsökkenést mutat. Bár a fogyasztói árak az idei év első felében csupán 2,3 százalékkal nőttek, az úgynevezett maginfláció meghaladta a 3 százalékot. Az árstabilitás őreként az MNB az év egészében a fogyasztói árak 2,1 százalékos növekedésével és 3,8 százalékos maginflációval kalkulál. Utóbbiban nem szerepelnek a hatósági áras termékek, a háztartási energia, a társadalombiztosítási támogatással megvásárolható gyógyszerek – valamennyi árucsoport árait mesterséges eszközökkel szorítja lefelé a kormány –, valamint az üzemanyagok és a fel nem dolgozott élelmiszerek. Az éves infláció a kutatók szerint is 2 százalék körül alakulhat, sőt a Kopint-Tárki úgy véli, még ezt sem éri el. Az elemzés szerzői bekalkulálták, hogy a kormányzati ígéreteknek megfelelően újabb „rezsicsökkentés” történik, aminek következtében a harmadik negyedévtől a fogyasztói árindex 1 százalék körüli szintre süllyedhet. Ez nyilvánvalóan kampányfogás, épp úgy, mint a Gyurcsány-kormány 2006-os, megalapozatlan áfacsökkentése, amit a választások után rögvest visszavont.
Némi javulást mutatnak a hivatalos munkanélküliségi adatok, csakhogy újabban ezekben is akad torzító elem: a külföldön munkát vállalók és a közfoglalkoztatottak növekvő tábora. A munkanélküliségi ráta a március–májusi időszakban 10,5 százalék volt, 0,7 százalékkal, azaz nagyjából 25 ezer fővel kisebb, mint egy évvel korábban, ám a külföldön munkát vállalók száma a legkülönbözőbb becslések alapján ezt jócskán meghaladta. A jelenséggel elsőként foglalkozó GKI felmérése szerint június végén nagyjából 250 ezren dolgoztak legalább hat hónapja külföldön, ez a teljes munkaképes korú népesség 4,4 százaléka. Így a háztartások 9 százalékában van tartósan külföldön dolgozó személy. A Kopint-Tárki arra figyelt fel, hogy áprilisban a szokásosnál és a szezonálisnál jobban megugrott a közmunkások száma; ha ez így folytatódik, „csalókán optimista képet sugall a munkapiaci folyamatokról”. A versenyszférában foglalkoztatottak száma ugyanis 2011 vége óta rendületlen csökkenést mutat, bár ennek üteme lassul.
Szépítenek a költségvetési és adósságadatok is. Mindkettőbe belejátszik a magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolása – ennek figyelembevétele nélkül „az államadósság valójában körülbelül hat százalékponttal emelkedett”, állapítja meg a GKI. Ám a nyugdíjpénzek lenyúlása után sem garantált az államadósság törvényileg előírt csökkenése, ami nagyrészt a forint árfolyamán is múlik. Azt a kutatók nem vonják kétségbe, hogy az államháztartási hiány az idén is három százalék alatt marad, hiszen ezt a kormány ad hoc intézkedésekkel is képes kikényszeríteni, egyúttal azonban az ötletszerűen kivetett adók súlyos következményeire is figyelmeztetnek. A költségvetés javításának egyik legfontosabb eszközét a válságadók jelentik, ezek mértéke a GDP 2-3 százalékára rúg, hozza fel a Kopint-Tárki, megjegyezve, hogy „a stabilizáció, jellegénél fogva, instabil marad”. Orbán Viktor szerint a különadók nélkül a „büdös életben” nem jutna ki Magyarország a válságból.
A különadókkal is csak nehezen, hiszen azok pénzt – sőt tőkét – vonnak el a fejlesztésektől és a foglalkoztatástól. A Policy Agenda ezzel együtt sem tartja kizártnak, hogy az év második felében lesz még egy „komolyabb mértékű” kiigazító csomag. Ez csak még tovább rontaná az idei gyenge növekedési esélyeket.
FARKAS ZOLTÁN
