Jéghegy – toronyház
Egy teknőst követett a legendák szerint az i. sz. 310-ben alapított kínai város, Csengtu építésze, amikor kijelölte a település határait. A város – és egyúttal Délnyugat-Kína legmagasabb, 468 méteres – most épülő felhőkarcolójának kontúrjait ezzel szemben a környező jéghegyek inspirálták: a temérdek üveglap széleit sötétedés után LED-lámpák világítják meg, így az épület éjjel-nappal a gleccserek csillámlásaira emlékeztető fényszoborként funkcionál majd. A 2018-ra elkészülő, százemeletnyi hotelt, irodát, valamint lelátóteraszt magában foglaló, Greenland Tower elnevezésű tornyot az Adrian Smith és Gordon Gill építészek által 2006-ban alapított chicagói iroda, az AS+GG jegyzi.
Homokdűne – irodaépület
Szélirányba állította egyik legújabb épületét Zaha Hadid: az iraki–brit építész homokdűnék láncolatát idéző épületegyüttesének tervezésekor a homokviharokat okozó samal szelet vette alapul. Az Egyesült Arab Emírségek északi részén, Sardzsában épülő, 7000 négyzetméteres irodakomplexum megrendelője a hulladékgazdálkodással foglalkozó Bee'ah cég. A hófehér, csöppszerűen legömbölyített épületek sorát a cég filozófiájának megfelelően megújuló energiaforrások látják majd el, a fényvisszaverő anyagokkal burkolt külső felület segít a forró levegő hatásainak enyhítésében, a felhasznált egyéb anyagok pedig nagyrészt a környéken történt bontásokról származnak majd.
Korallzátony – kollégium
Tenger alatti hangulatot varázsolt egy francia építészpáros a Pireneusok lábához: a hullámzó korallrengeteget idéző épület a dél-franciaországi tengerparton, Banyuls-sur-Merben található óceánkutató központ új diákszállója. A párizsi Pierre és Marie Curie Egyetem részeként üzemelő intézet hatemeletes, 74 lakrésszel rendelkező kollégiumát 2013-ban adták át. A betonburkolat a vöröses korallok mellett a környező szőlőhegyek vas-oxidtól vöröslő talajára is reflektál. A 2001-ben, Atelier Fernandez & Serres néven alapított párizsi iroda a helyszínen gyártatta le a különféle alakú betonelemeket, amelyeket aztán egy matematikai algoritmussal állítottak sorrendbe, a hullámokkal finoman vibráló felületet hozva létre.
Méhkaptár – pavilon
Egy szelet angol tájat visz Milánóba Wolfgang Buttress képzőművész a májusban nyíló, a Föld fenntartható élelmiszer-ellátását a középpontba állító világkiállításra. A brit expopavilon virágos mezővel és gyümölcsöskerttel induló, hatalmas, bejárható méhkaptárban végződő labirintus, amely a létfontosságú, de egyre fogyó angliai méhállományra hívja fel a figyelmet. A LED-lámpákkal megvilágított, zümmögő gömb egy valós méhraj kommunikációja során kiadott rezgéseket modellezi, a Nottinghami Egyetemen kutató Martin Bencsik legfrissebb eredményeit alapul véve.
Tájkép – pláza
Az ősi kínai tájképfestészet hagyományaira épül Peking egyik legújabb plázakomplexuma: a hegyeket, folyókat, tavakat, vízeséseket szigorú szabályok szerint elrendező, tintával és tussal dolgozó, az V. században született festői irányzat, a san-suj elevenedik meg a 120 ezer négyzetméteres bevásárlóközpontban. A költészetben, a filmművészetben és a tájépítészetben is megjelenő stílust ezúttal a tíz éve alapított, futurisztikus terveiről ismert kínai építésziroda, a MAD Architects használta fel. Az előreláthatóan 2016-ra elkészülő épületegyüttes két fő, eróziót imitáló, 120 méter magas, üveglapos sziklatornya, valamint környező, kisebb lakóépületei és szellős közterei a sűrű, zsúfolt városi tereket és a természetet hozzák egyensúlyba.
