HVG, 2015. január 17.
Azt hittem, hogy valaki kicserélte kedvenc gazdasági hetilapomat Demokratára vagy Barikádra, amikor végigolvastam kétoldalas „tényfeltáró” írásukat Nyers Rezső szavazatáról az 1957-es kb-ülésen, amelyen a több mint félszáz résztvevő jóváhagyta Kádár előterjesztését Nagy Imre elítéléséről. Nem igazán értem ezt az után, hogy a baloldallal szemben nem éppen elfogulatlan ügyészség elutasította a jobbikos Novák Előd „felbujtóként elkövetett emberölés, jogellenes fogva tartás és bűnpártolás” vádjával beadott feljelentését. Hogy most épp a HVG igyekszik meghurcolni a „gazdasági mechanizmus atyját”, akinek a 68-as gazdasági és ezzel párhuzamos szellemi reformot köszönheti az ország! Nyilvánvalóan élete végéig meg kell küzdenie lelkiismeret-furdalásával, hogy a kb tagjaként bólintania kellett Nagy Imre kivégzésére. De könyörgök: nehogy már őt tegyék felelőssé a történtekért, nehogy már azt próbálják elhitetni az olvasókkal, hogy az ő döntése miatt történhetett meg ez a szörnyűség. Mindig élvezem szellemes fő- és alcímeiket, de most végtelenül félrevezetőnek és felháborítónak tartottam azt, hogy „Nyers Rezső végzetes szavazatának históriája”. Mintha Kádárék bárkit is komolyan megkérdeztek volna az eleve elhatározott döntésről. Mintha Nyers szavazatán múlt volna a halálos ítélet. Az 51 ember közül valóban senki sem mert akkor fellépni az ítélet ellen. Ugyanakkor abszolút hamis beállításnak tartom az „ötvened” bólintást „végzetes szavazatnak” minősíteni, pláne annak a részéről, akinek később annyit köszönhettünk. Isten éltesse a hamarosan 92 éves Nyers Rezsőt, és egyértelműen legyen büszke, hogy vezető szerepet játszhatott abban, hogy Magyarország a keleti blokk „legvidámabb barakkja”, a régióban hosszú ideig a demokratikus emberek példaképe, élhető ország lehetett, hogy a világszerte elismert gazdasági reform nagy tömegek életét tette könnyebbé, segítette elő a reformgondolkozást és később a békés rendszerváltást.
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
