HVG, 2014. december 6.
Fukuyama a történelmi aktualitások hatására a kilencvenes évek közepén azt látta, hogy a liberális demokrácia lesz az emberiség megváltása. Közel húsz év elteltével pedig konstatálja, hogy lám-lám, egyes autoriter államirányítási rendszerek pillanatnyilag mintha hatékonyabban működnének gazdasági szempontból, mint a „fékek és ellensúlyok” rendszerével terhelt és lassított, modern képviseleti demokráciák. Így most fordul a kocka, és az előbbi lenne a követendő, legalábbis mintha ezt sugallná a cikk írója. Nem mindegy, hogy a példaként felhozott Kína, Szingapúr vagy India éppen hol tartott, és milyen szerep jutott neki, amikor a globalizáció jelenlegi hatványozottan felgyorsult szakaszába lépett. Nem biztos, hogy célravezető Magyarországot ezekkel az országokkal összevetni, melyeknek fejlődése szinte minden vonatkozásban a miénktől többnyire eltérő utat járt és jár be, hacsak nem egyre jobban erősített „nemzeti” elitünk érdekeinek szempontjából kíván valaki ideológiát kovácsolni. A vélemény írója ennek kapcsán nemzetépítésre hivatkozik, ami ez esetben egyet jelent a klientúraépítéssel. Matolcsy 2010-es, a Fidesz választási győzelme után tett kijelentése cseng a fülemben, miszerint hatalmas „társadalmi kísérlet” veszi kezdetét – ez egyértelműen és köztudottan a tehetősebb rétegek támogatását és a szegények ellehetetlenítését jelenti folyamatosan azóta is. Példákat nem sorolnék, hisz közismertek. Kis hazánkban az úgynevezett „munkaalapú” társadalom megteremtése csupán új klientúra kialakításának és stabilizálásának célját szolgálja, a munkavállalók növekvő kiszolgáltatottságának intézményesítése mellett. Nem kérdéses, hogy a többség számára – beleértve a jelenleg szegénységben élő több mint egyharmadnyi magyar népességet – ez a fajta „nemzetépítés” nem jelent semmiféle előnyt. Nekik vélhetőleg édes mindegy, hogy multik zsákmányolják-e ki őket, vagy pedig állami hátszelet élvező hazai cégek. Utóbbiak sem feltétlenül szeretnek adózni, hasonlóan a gyűlöletes multikhoz, és nem is biztos, hogy mindig itthon kívánják a haszonból és jövedelmeikből a hazai gazdaságot „pörgetni”. Szomorú, hogy a jelenlegi magyar kormányzati gyakorlat semmivel sem tartja jobban szem előtt állampolgárai többségének érdekeit, mint a multinacionális vállalatok, és inkább azon munkálkodik, hogy mielőbb akár nemzeti kasztrendszert alakuljon ki. Évszázadok óta mást sem csinálunk, mint nemzetet építgetünk, és történelmünk most írt fejezetében csupán ott tartunk, hogy a közép-európai rendszerváltó országok éllovasaiból sereghajtók lettünk, a forint árfolyama kitartó lejtmenetben (a „nemzeti” exportnak ez nyilván jót tesz, persze másnak nem), a nélkülözők száma egyre gyarapszik, társadalmunk tovább polarizálódik. Nemzetépítésben és állami hatékonyságban, távoli, egzotikus államalakulatok helyett földrajzilag és kulturálisan sokkal közelebb álló, stabilan egyre sikeresebbnek bizonyuló országoktól lenne érdemes inkább leckéket venni.
LENGYEL IMRE
(BUDAPEST)
