„A gazdagokat ugyanúgy kell visszafognunk, mint a gyermekeket, meg kell nekik mondani, hogy mit szabad” – vallja a Spanyolországban mind népszerűbbé váló Podemos (Képesek vagyunk rá) baloldali populista párt főtitkára, a 36 éves Pablo Iglesias Turrión. A karizmatikus, lófarkat viselő, legszívesebben feltűrt ingujjban vagy a Podemos színét jelző lila pólóban mutatkozó, papír nélkül beszédeket tartó politikus egy éve alakult pártjának erejét mutatja, hogy az idén január végén már 150 ezer embert tudott kivinni Madrid főterére.
Iglesias elkötelezetten baloldali szülei 1972-ben, a Spanyol Szocialista Munkáspártot (PSOE) 1879-ben megalapító Pablo Iglesias Posse halálának évfordulóján ismerkedtek meg. Így amikor később összeházasodtak, 1978-ban született fiukat a spanyol szocializmus atyja után nevezték el. Az ifjú Iglesias már 14 éves korában belépett az ifjúkommunistákhoz, ahol 21 éves koráig tag maradt. Madridban jogból és politikatudományból diplomázott, de tanult az angliai Cambridge-ben, valamint Kaliforniában és Svájcban is. 2008-ban doktori fokozatot szerzett, azóta a madridi Complutense Egyetem oktatója, 2014-től egyetemi tanára. Pontosan érkező, felkészült, jó előadónak tartják a diákjai, akinél olyan témákról lehetett többet megtudni, mint a latin-amerikai bolívari forradalom, a társadalmi mozgalmak. Rendszeresen publikál a sajtóban, saját blogja van, és két televíziós vitaműsort is vezet, amelyeket saját produkciós cége gyárt.
A Podemos áttörését a tavalyi európai parlamenti (EP) választások hozták, amikor 1,2 millió szavazattal öt mandátumot szerzett. Iglesias is Brüsszelbe tette át a székhelyét, és pártcsaládja rögtön őt indította az EP elnöki posztjáért. Spanyolországban az őszi parlamenti választásokon a Podemos komoly előretörésére számítanak az elemzők, főleg annak tükrében, hogy az európai testvérpártjának tekintett radikális baloldali Sziriza – amelynek vezetőjével, Alekszisz Ciprasszal személyesen is jó kapcsolatokat ápol Iglesias – megnyerte a görög választásokat. A párhuzamosságot kínáló megszorításellenesség dacára ideológiailag nehéz besorolni a Podemost. „Intelligens populizmusként” jellemzik az elképzeléseiket a vezetői, akik között a közösségi médiához értő szakemberek és egyetemi tanárok is vannak. A Podemos a gazdasági válság következményei, valamint a korrupciós botrányok tépázta politikai elit ellen tiltakozó felháborodottak (los indignados) mozgalmára építkezett, ám a bázisdemokrácia iránti igényt nem volt egyszerű a párt szervezetébe szuszakolni, de ebben Iglesias meghatározó szerepet játszott.
A Latin-Amerika baloldali mozgalmai iránt élénk érdeklődést mutató Iglesias Bolíviában, Ecuadorban és Uruguayban vett példát az állampolgárok szélesebb politikai részvételének gyakorlatából. Beszédes, hogy ő maga is internetes szavazás révén, elsöprő többséggel lett a Podemos főtitkára tavaly novemberben. 60 évre vinné le a nyugdíjkorhatárt, garantált alapjövedelmet adna mindenkinek, emelné a minimálbért, a munkahét hosszát 40-ről 35 órára csökkentené, a költségvetési pénzből megmentett bankokat, valamint a magánkórházakat államosítaná, a nyereséges vállalatoknak pedig megtiltaná az elbocsátást. Spanyolország arra vágyó tartományainak önrendelkezést adna, népszavazást írna ki a monarchiáról, és átütemezési tárgyalásokat kezdene a „Német Európával” a spanyol adósságról.
Bár a Venezuelában magát a bolívari szocializmust meghirdetett néhai Hugo Chávez elnök iránti lelkesedéséből már visszavett, sűrűn idézi Lenint és Antonio Gramsci olasz kommunista teoretikust. A politikában nem bal- és jobboldal, hanem a privilegizált osztály és az elnyomottak szembenállását látja, és dicséri Lenin 1917-es kommunikációját, mert a bolsevikok vezetője nem a tömegek számára nehezebben érthető dialektikus materializmust erőltette, hanem „kenyérről és békéről” beszélt. A kijevi Majdanon egy éve történtek kapcsán Putyin- és oroszpárti véleményt hangoztató Iglesiast sokan ezért szélsőbaloldalinak tartják, az El Mundo napilap egyik újságírója pedig egyenesen Nicolae Ceausescu egykori román diktátorhoz hasonlította.
Az ateista Iglesias, ha teheti, piros robogóján furikázik. Madrid Vallecas nevű negyedében, hatvan négyzetméteres, nagynénjétől örökölt lakásban él. Élettársa a baloldali politikus, Tania Sánchez Melero, aki madridi önkormányzati képviselő. Iglesias imádja az anyja főztjét, de kedveli a kínai konyhát is, kedvence az HBO Trónok harca című tévésorozata, és szenvedélyei között van még a futás Lola nevű kutyájával.
