HVG, 2015. május 9.
Kiválónak tartom hosszú elemzésüket a Fidesz és a Jobbik közötti új keletű ideológiai közeledésről, amelynek során a szervezeti elkülönülés ettől függetlenül éles marad köztük. Ennek kapcsán érdemes történetileg áttekinteni, hogy vajon a Fidesztől mikor, mennyire álltak távol bizonyos radikális vagy akár szélsőséges nézetek. Úgy gondolom, óriási csúsztatás lenne a pártot radikálisnak vagy pláne szélsőségesnek gondolni, sőt ilyen irányzat sosem volt tartósan jelen a köreiben. Ennek ellenére 1998-ban a választások második fordulójában szövetségre lépett, majd együtt is kormányzott a radikális és szélsőségesen baloldal- és liberálisellenes, Torgyán József vezette Kisgazdapárttal. Három évvel később viszont a kellemetlenné vált szövetségestől a MIÉP segítségével „szabadult meg”. Csurkáék ellenzéki létük ellenére kisegítették a parlamentben formálisan kisebbségbe került kormánykoalíciót, ők ráadásul nyíltan antiszemiták voltak. „Hálából” a 2002-es választási kampány előtt és alatt a radikális nemzeti retorika gyakran előtört a Fideszből, amely a MIÉP-pel kissé burkoltan ugyan, de közös rendezvényeket is tartott. Az ettől várt eredmény elmaradt, 2002-ben az MSZP nyert és az SZDSZ-szel alakított kormányt, míg a MIÉP be sem jutott a parlamentbe, majd hamarosan bomlásnak indult. Ezek után a Fidesz erősen visszafogta, sőt szinte elfelejtette azokat a radikális nézeteket, amelyek hosszú ideig alighanem csak hátrányosak (de minimum erősen kockázatosak) lettek volna neki. Az utóbbi öt évben annak vagyunk tanúi, hogy a Jobbik megjelenésével, majd fokozatos erősödésével, továbbá a baloldalnak a súlyos öngóljai által okozott tartós válságával új helyzet állt elő, ami a Fideszt is mindezek újragondolására késztette. Ennek eredménye mindaz, amit önök a cikkükben, szerintem is helytállóan, tárgyaltak. Csak azt szeretném ehhez hozzáfűzni, hogy a Fidesz számára a radikális és/vagy szélsőjobbhoz és nézeteihez fűződő viszony korábban is taktikai kérdés volt, amit az aktuális belpolitikai helyzet határozott meg, tartós elvi álláspont ebben sem létezett nála az utóbbi 17 évben. Az kétségtelenül minőségileg új állapot, hogy a radikálisok jelenleg már nem a baloldal elleni potenciális politikai szövetségesként vannak a porondon, hanem a jobbközép vetélytársaként.
SVEICZER ÁKOS
(BUDAPEST)
