HVG, 2015. július 18.
Találó címük ellenére nagyon visszafogottan írtak a demokratikus oldal legutóbbi két súlyos választási vereségének fő felelőséről. Az MSZP az összefogás helyett még mindig azt harsogja, hogy „mi vagyunk a baloldal vezető ereje, erősítsük sorainkat, és majd a választások előtt nézzük meg, kivel leszünk hajlandók együttműködni”. Sötétek, mint a Gyalog galopp fekete lovagja, aki szájhősködve ugrál, támad, majd miután levágták mindkét kezét és lábát, végül felajánlja a döntetlent. Félreértés ne essék: a demokratikus oldal többi ereje sem ártatlan szűz lány, kezdve a kétharmadok másik fő felelősével, az LMP-vel, amelynek egy jó kis gyurcsányozás mindig fontosabb volt, mint az összefogás. Így például ha 2010-ben összefognak a szocikkal, nincs kétharmad, ha 2014-ben csatlakoznak a demokratikus összefogáshoz, akkor Budapesten két kivétellel mindenütt győzhettek volna. Talán nem véletlenül mondta e két párt vezetőiről pár hónapja Demszky: ezeket a Fidesz vagy zsarolja, vagy lefizeti. A harmatgyenge szoci ifjútörökök hibát hibára halmoztak, a válságkezelésben már egyértelműen bizonyított Bajnai helyett Mesterházyt kényszerítették az összefogás miniszterelnök-jelöltjének, aki bukott is rendesen. És most egyre látványosabban jön vissza. Ezek tényleg semmiből nem tanulnak? Nem véletlen, hogy két karakteres vezetőjük közül az egyik, Botka László, szegedi polgármesterségében, a másik, Ujhelyi István, kényelmes, jól fizető brüsszeli EU-képviselői állásában igyekszik túlélni haldokló pártja „győzelemre törő” titánjait. Miért hallgatnak azok a bizonyos IQ fölött lévő régi és új aktivisták, akik ehhez a megélhetési politikusi ámokfutáshoz asszisztálnak? Hiller halk kritikáját, a visszavonult Lendvai Ildikó segélykiáltásnak is minősíthető megjegyzéseit vajon ki hallja meg? A szocik imázsát nem nagyon erősítik a renegátjaikról szóló hírek: a rendszerváltás előtti években még némileg progresszív Pozsgay Imre, valamint elvtársa, Szűrös Mátyás és a megtestesült középszer, Szili Katalin is ott tapsikol Orbán mögött. Ahogy ugyanezen számukban a „csókosokat” felsoroló írásukban is szépen kiemelik az épp 10 éve az MSZP által államfőjelöltnek erőltetett s persze jól megbukott szerencsétlen politikusnőt, aki most ugye a miniszterelnöki megbízotti pozícióig süllyedt, és méltó társa Kerényi Imrének, Hegedűs Zsuzsának, Farkas Flóriánnak, Deutsch Tamásnak. E 2005-ös csúfos kudarcért, s csakúgy 2010-ért, 2014-ért még nem kért bocsánatot a választóktól az MSZP. S a még kitartó (nem vakon menetelő) hívek vajon mikor hagyják már ott őket? Igaz, ők sem tudják, hogy hova is menjenek: az „áruló” Gyucsányhoz, esetleg Szigetvárihoz? S tényleg az lesz a kérdés, nemcsak a Jókai utcában, hanem magában a pártban is, hogy ki oltja majd le a villanyt, ki lesz az utolsó fekete lovag?
MÁRTONFFY DÁNIEL
BUDAPEST
