Megadóztatná a gazdagokat, erősítené az állam szerepét a gazdaságban, növelné a szociális kiadásokat és visszaállamosítaná a vasút és a posta tavaly privatizált részét – ezzel a programmal szállt ringbe Jeremy Corbyn parlamenti képviselő az ellenzéki brit Munkáspárt vezetéséért. A blairi harmadikutas politikával szembemenő Corbyn megjelenése zavart keltett a pártjában. Sokan attól tartanak, a Munkáspártot a radikális baloldali görög Sziriza, illetve a hozzá hasonlatos spanyol Podemos irányába viszi el. Mindenesetre a posztra pályázó négy jelölt közül a 66 éves politikus a felmérések szerint a legesélyesebb a szeptemberi kongresszuson a választás megnyerésére.
A párt finanszírozásához elengedhetetlen szakszervezetek mellette állnak, ám a jelöltségét kezdetben támogató 35 munkáspárti képviselőtársa közül többen már elpártoltak tőle. A Blair-éra nagyágyúi pártszakadást vizionálnak, olyan törést emlegetnek, mint amit a nyolcvanas évek elején, a harciasan szakszervezetpárti, piacellenes Michael Foot színre lépése követett, ami nagyban hozzájárult a konzervatívok 18 éven át tartó kormányzásához. Tony Blair, a háromszor újrázott munkáspárti kormányfő durva kirohanást is intézett ellene, mondván: Corbyn megválasztásával a Munkáspárt két évtizedre megágyaz a konzervatívok hatalmának.
Corbyn otthonról hozta baloldaliságát, a politika iránti fogékonyságát. Idealista szülei – elektromérnök apja és matematikatanár anyja – a spanyol polgárháborúban ismerkedtek meg, ahol mindketten békeaktivistaként tevékenykedtek. A délnyugat-angliai kisvárosban, Chippenhamban született Corbyn szellemi fejlődésére nagy hatással volt George Orwell esszékötete, amit szüleitől 16 éves születésnapjára kapott. Öccsével, aki meteorológusként a klímaváltozás tagadója lett,egymással vitáztak a családi politikai vitaesteken. Corbyn az érettségi után két évig önkénteskedett Jamaicában, hazatérve rövid ideig egyetemre járt, ám kicsapták, mert a tanterv miatt összetűzésbe került egyik tanárával. Egyetemistaként elkötelezte magát a politikával, előbb aktivistaként, majd tanulmányait abbahagyva teljes munkaidőben dolgozott a szakszervezetben. Mindaddig, amíg 34 évesen a londoni Islingtonban parlamenti képviselővé nem választották.
Azóta, immár 32 éve koptatja a Westminster padsorait. A képviselősége mellett az eredetileg a kommunista párt lapjaként indult Morning Starban rendszeresen publikál: pályafutása során kampányolt a nukleáris leszerelésért, a palesztinok jogaiért, és az elsők között szólalt fel Nelson Mandela szabadon bocsátásáért. Apartheidellenes aktivistaként 1984-ben a londoni dél-afrikai követség előtti tüntetésen le is tartóztatták. Kapott hideget-meleget, amiért a szélsőséges iszlamista szervezetet, a Hamaszt és a Hezbollahot barátjának nevezte – velük a kapcsolattartást pedig azzal indokolta, hogy az izraeli mellett a palesztin oldalt is meghallgatja.
Mindig is támogatta Észak-Írország újraegyesítését Írországgal. Óriási felháborodást váltott ki, hogy a londoni parlamentbe meghívta a brit fennhatóság ellen fegyverrel küzdő IRA politikai szárnyának, a Sinn Féinnek a tagjait, köztük Gerry Adamset 1984-ben, nem sokkal a brightoni szállodai merénylet után, amelyet épphogy megúszott Margaret Thatcher, az akkori konzervatív kormányfő. Szimpatizált a Chávez-féle venezuelai szocializmussal, számára szitokszó a gazdasági megszorítás, áttérne a köztársasági államformára, a Nagy-Britannia EU-tagságáról tartandó népszavazáson pedig a kilépésre szavazna.
A háromszor nősült Corbyn magánéletét is végigkísérte a politika. Első felesége munkáspárti önkormányzati képviselő volt, a második, akitől három gyermeke született, chilei menekült. Kapcsolatuk 1999-ben válással végződött, mert a felesége egyik fiukat a baloldali retorika szerint az osztálykülönbségeket átörökítő, felvételihez kötött gimnáziumba küldte a „mezei” középiskola helyett. Életmódjában Corbyn meglehetősen puritán, még a hetvenes években lett vegetáriánus, büszke arra, hogy nincs autója, és biciklivel közlekedik, öltözködésében laza, és leginkább a bézs színt kedveli. A kertjében termett gyümölcsből készít lekvárt, tagja annak a minden párt képviselőiből verbuválódott parlamenti csoportnak, amely a tejtermékek készítőinek az érdekeiért áll ki. Szenvedélye a krikett, viszont nem hagyna ki egyetlen Arsenal-meccset sem.
